8.

szeptember 12, péntek....

Két nap kimaradt, mert uncsik voltak... De a mai..... uff... hol kezdjem? Mondjuk a legelején. Szokásos reggel, uncsi délelőtt blablabla.....

 *Hazafelé*

- Hallod, van kedved eljönni velem egy haverom bulijába? (Marci)

- Kérdezd anyut, én mennék de nem csak én döntöm el..... (Én)

- Oké. (Marci)

Anyu belement, mert Marcival mentem, de lehet nem kellett volna.... 7-re jött értem és mentünk. A haverja, Krisz (még) józanul, üdvözölt minket meg egy csapat embert és otthagyott. Jó sokan voltunk, arra még emlékszem. És kész. Többire már nem.....

................

*hazfelé*

- Te, Bella, jól vagy? (Marci)

- Ahhhhhhhhha (Én)

- Biztos? Mert nem úgy néz ki.... - és kész.  A következő pillanatban belerókáztam egy bokorba..... na, puff neki..

*Otthon*

Marci bekisért, mert tudta, hogy anyu lecseszéssel fog várni, ha megtudja, mi történt.

- Bellám, elment ez eszed??? (Anyu)

- Ki az a Bella? Te vagy? - néztem Marcira.

- Marci! Neked is elment az eszed??? (Anyu)

- Ne tessék haragudni! Én szóltam Bellnek, de nem hallgatott rám. (Marci)

- Jó! Akkor ezt  megbeszéltük. De te.... mars a szobádba, és ha kijózanodtál megbeszélünk ezt-azt.(Anyu)

- Marcikám, nem maradnál itt vele? Megbeszélem édesanyáddal, megtennéd? (Anyu)

- Természetesen. Akkor pillanat. Hazaugrom egykét cuccért.

És velem mi van? Piaszag, másnaposság, hurrá, vártalak titeket......