38.

Április 24 (csütörtök)

Goodness Gracious

Ahhoz képest, hogy tegnap mennyire, de mennyire el voltam kenődve, mára semmi jelét nem tapasztaltam. Már mosolyogva is ébredtem. Sőt, olyan "ma megölelem az egész világot" kedvem volt. Hahaha. Csak olyan zenéket hallgattam, ami tökre erőt adott. véletlenül se vegye el az önbizalmam. Ha egyáltalán van olyanom. Elmentem, elintéztem a szokásos reggeli dolgokat, majd felöltöztem. Elvettem a cuccom plusz egy pulcsit, és elindultam lefele.

- Szia Bella - köszönt anyu éppen palacsintát(?) sütögetve.

- Szia. Az az enyém lesz?

- Nem. A húgodé. - Ahogy kimondta, éppen azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon éppen szimulál-e a betegségével. Ugyanis anyu csak akkor áll neki egyedül palacsintázni, ha valamelyikünk beteg.

- Rosszul van?

- Kicsit. Menj csak fel, nézd meg, hogy mit csinál!

 Anyu utasítására hát felmentem a húgom szobájába, aki tényleg elég ramaty állapotban volt.

- Bella!

- Igen? Szeretnél valamit csak hogy ne unatkozz.. Teát vagy könyvet? - majd nevetni kezdtem, amikor meghallottam, hogy egy mondatban említem a húgomat és egy könyvet. - Hahaha. De jó vicc.

- Ha már említetted a könyvet, nem szeretnéd ideadni a nap...

- Nem! Álmodozz csak! Jó pihenést. - Ezzel kirohantam a szobájából, egészen a konyháig. Anyu nem volt ott, így gyorsan loptam egy palacsintát. Az utam a suli felé egyhangú volt, mivel csak egy zenét hallgattam. Hahaha. Nem is vagyok olyan vicces. Mindegy...

Beléptem az osztályba, levágódtam a helyemre, majd folytattam a programom, azaz a zenék hallgatását. Egyszer bejött Alex, adott egy csókot, és leült a helyére. Marci is bejött, leült mellém, és beszélgetni kezdtünk.

- Te is hallottad tegnap?

- Mit?

- A Lucás esetet.

- Nem, mi volt? - Elmeséltem neki mindent töviről-hegyire, majd amikor az említett személy betipegett, az osztály megvető pillantással ajándékozta meg.

- Na megyek, nincs kedvem itt maradni - súgtam Marcinak.

Előre mentem Alexhez, felültem a padjára, és beszélgettem vele becsöngetésig. Előpakoltam a cuccaim irodalomra, de Péterfy igazgatónő jött be. Már megint? Huhh.

- Jó reggelt osztály! Valaki a két osztályból hagyott egy levelet az irodámban, miszerint szeretné, ha Tóth Luca kisasszony a másik osztályba kerüljön. - Halk zúgolódás hallatszott. - Még nem végeztem. A konfliktusok elkerülése érdekében belemegyek a cserébe. Ez az első és utolsó. A csere pedig egy diákért kettő. Megy Tóth, jön Jäger és Nett. Köszönöm a figyelmet!

Ahogy távozott az osztályból, Luca vette a táskáját, utoljára még visszanézett rám, és elindult a  9/b termébe. Szépen lassan Kata és Hella is átért (az épület másik részéről). Kata leült mellém, és mivel hátul (Ádi mellett) volt egy üres hely, Hella odament.

Az irodalom úgy ahogy (azaz lassan, sőt, még annál is lassabban), de eltelt. Matekon Alexa a táblánál szerzett egy ötöst. Infón szabad foglalkozás volt. Mivel Luca helye az informatika teremben is üres volt, ott Hella ült mellém. Elszórakozgattunk, aztán vége lett a tanításnak.

Hazamentem, elnyúltam a tévé előtt, és közbejött egy nem várt szunya. Tényleg nem terveztem, de a tévé leszívta az agyam (már ha egyáltalán volt még...). Arra ébredtem, hogy valaki csönget. 

- Szia Bella, zavarok? - kérdezte mosolyogva Alexa. Nem mondom, hogy nem lepődtem meg. Jól esett, hogy átjött.

- Szia. Nem, dehogy, gyere csak be.

- Köszi. Szóval, lenne egy kissé bizalmas, bár nagyon fontos kérdésem.

- Ne kímélj vele.

- Nem tudod, most, hogy Lucáék szakítottak, Marcinak van most olyan lány, aki tetszik? - Egyből tudtam, miért kérdezi, mert el is pirult. Tény, hogy szemét volt, de alapól szép lány, szerethető, kedves is. Marcinak pont ilyen kell.

- Nincs.

- És van akinek lenne esélye?

- Miért? - mosolyogtam.

- Oké. Van egy lány - kezdte, mire félbeszakítottam.

- Mondd nyugodtan, hogy vagy te.

- Jó. Szóval nemrég megtetszett, mert olyan figyelmes, kedves, aranyos és - nagyot sóhajtott - helyes. De tuti, hogy kiröhögne, ha elmondanám, mit gondolok róla - amilyen gyorsan jött a mosolya, olyan gyorsan át is váltott szomorúságra.

- Alexa, ez Marci, nem pedig Ádi. Ismerem, jártam, vele, so so, tényleg nagyon figyelmes. Látta, hogy mennyit változtál, sokszor néz is feléd órákon. Múltkor volt két"A" betű a kezén, amikor meg rákérdeztem, azt hazudta, hogy az annyi, mint az "anya" magánhangzói. Szerintem meg nem - amikor ránéztem, megint elpirult, így folytattam. - Szerintem egy próbát megér.

- Azt mondod? 

- Teljes mértékben. 

- Tudod, év elején félreismertelek. Sajnálom.

- Nincs harag. Félreismertél, mint én Lucát...

Annyira jól elbeszélgettünk, hogy anyu már hazaért az ebéddel. Vett nekünk pizzát. Nyami! Három óra felé ment el, addig szórakoztunk. Na, meg skype-oltunk Hellával, Katával, Kittivel és Bettivel. Egyszerre. Vidicseten.

Amikor már egyedül voltam, visszaléptem skype-ra. Marci éppen online volt, így beszélgettem vele kicsit. A mai sztorit nem mondtam el, de megkérdeztem, hogy mi a véleménye Alexáról. Csak róla beszélt úgy kb. 27 percig, csak pozitív dolgokat mondott, aztán egyszer leesett neki, hogy vörös a feje. Vicces történet.

Benéztem a húgomhoz is. Most már valamivel jobban van. Vacsira anyu tojásrántottát csinált, a beteg miatt, ugyanis ez is kedvence. Grr.. én nem szeretem. Így én csináltam magamnak melegszendvicseket. Evés után elmentem zuhanyozni, majd bedőltem az ágyamba. Úgy volt, hogy megvárom, míg Alex hív, de elnyomott az álom....

37/2.

- Jó, szóval Luca..... engem......

- Luca téged? - kérdeztem a válaszát várva. El sem tudtam képzelni, hogy mit csinálhatott. Addig.

- Megcsókolt. Egyszer csak jött a bésekkel, és lesmacizott. Aztán elment.

- Mi?? - néztem elkerekedett szemekkel.

- Nekem is ez volt a reakcióm - biggyesztette le a száját. Rá abszolút nem haragudtam. Nem tehet arról, hogy megcsókolta a legjobb barátnőm a pasimat. De hisz a legjobb barátnőm! Hirtelen feleszméltem a gondolataimból és megszólaltam:

- Inkább most menjünk, vegyünk jegyet és üljünk be. Itt túl sok a hegyes tárgy...

- Jó, menjünk - jött oda, majd nyomott egy puszit a homlokomra.

 Elindultunk, vettünk jegyet meg  nasit majd beültünk a helyünkre. Hamarosan Lilla, Ivett, Bianka, Luca és két szőke lány sétát be a terembe. Amint megláttak minket, hangos vihogásban törtek ki. Majd'  szétvetett az ideg, a kezem ökölbe szorult és csak kevés dolog volt, ami miatt nem pofoztam fel az összeset. Bááár.... Csak Alex miatt nem. Ő végig a kezemet fogta és az arcomat puszilgatta. A film megkezdődött, majd 125 percet kibírtunk ketten a hat röhögcsélő lánnyal, plusz két fiúval akik semmi port nem kavartak, csak nézték a mozit.

Kifelé indultunk, sőt, ki is értünk az előtérbe, amikor a hatos csoport megállt mellettünk, majd lesajnálóan kiröhögtek minket, és "beszélni" kezdtek. Ekkor jutott eszembe, hogy még a szünet alatt kaptam Marcitól egy sms-t, hogy szakított Lucával bizonyos okok miatt.

- Nocsak-nocsak, kit látnak szemeim! - vihorászott Lilla. - Apuci kicsi hercegnőjét és a maga nyomi hercegét.

- Lilla, állj le míg szépen mondom!

- Miért, mi lesz, cica? - nézett rám idegesítően Luca. Félreismertem a lányt. Nagyon.

- Ch... Marcinak igaza volt.

- Miben?

- Mindenben. Büdös kis r*banc vagy, Luca. Eddig normális voltál, most mi lett veled?

- Ki mondta, hogy az az igazi énem volt? Megjátszottam mindent. Felfogtad? Mindent.

- Szánalmas alak vagy. Undorodom tőled.

- Köszike. Amúgy meg - súgta a fülembe -, jól csókol Alex.

Ez volt az a pillanat, amikor az összegyűlt düh mind  kitört belőlem, és simán felpofoztam. Aztán jól megtéptem. Egy utolsó kis senki.

- Csak ennyire vagy képes? - ordította utánam, én pedig az ajtóból fordultam vissza hozzá.

- Nem. Engem nem szajhának neveltek. Kezdem sajnálni a családodat.

Alex az egésznek szemtanúja volt. Elindultunk hazafele, de egy résznél két felé váltunk. Övé az egyik utca, enyém a másik. Már nem bírtam tovább. Sírva fakadtam, hiszem a "legjobb barátnőm" volt. Vagy csak azt hittem... Ész nélkül rohantam a járdán, amikor valaki megállított. Helyesbítek: valakik.

Hella és Ádi állt előttem. Hirtelen Ádi nyakába borultam, aki átadott Hellának, hisz "Ő mégis lány, jobb, ha ő vigasztal".

- Bella, mi történt? - kérdezte Ádi.

- Lu-hu-ca.

- Mit tett?

Épp válaszolni akartam, amikor Hella megszólalt: - Semmit. Szimplán csak egy büdös kis lotyó. Igaz Bell?

- Igen. De honnan tudod?

- Ismerem. Velem is ezt csinálta. Ugyan ezt.

- Én is tudtam róla, ezért dobtam. Na, és azért mert megcsalt - nézett komolyan Ádi. - Gyere, hazakísérünk. 

*

- Jesszus. Kicsim, mi történt? - kérdezte anyu. Én csak intettem Hellának és Ádinak aki mesélni kezdtek. Apu nem tudott semmit csinálni, de anyu sem. Stella épp itthon volt, hallotta, majd mindennek elhordta Lucát. Napsi csak annyit mondott, hogy "Csalódtam benne. Most már mehetek? Lekésem a sorozatomat...". Ez egy ilyen család. Elköszöntem Helláéktól, majd kikísértem őket.

Semmihez nem volt kedvem. Fogtam a reggeli szendvicseimet és megcsináltam melegszendvicsnek. Letettem az íróasztalomra, elmentem zuhanyozni, és kis gépezés mellett elfogyasztottam. Beléptem facebookra, és töröltem Lucát az ismerőseim közül. Egyszerűen csak "szarokavilágrafőlegakétszínűekre" érzésem támadt. Vagy ezt hívják bosszúnak? Passzolom.

37/1.

Nos, mint észrevettétek, még mindig ritka a részek frissítése. Év végi hajtás, jegyek javítása.... stb. Igyekeztem ezzel a résszel, de nem sikerült olyan hamar készen lenni vele. Jó olvasást!
Ui: Kérlek írjatok egy-két komit, hogy milyenek a részek.
Uui: Imádlak titeket!!! ♥♥
--------------------------------------------------------------
Április 23. szerda

Úgy terveztem, hogy januártól végig vezetem a naplómat. Nem sikerült. Eltűnt. Attól most  a kimaradt napokat nagyjából leírom.

Január:

- Fizika kettes;

- eltűnt napló;

- biológia témazáró;

- osztályfőnöki, mert megtéptem Lillát.

Február:

- Hógolyócsata az osztályból;

- ablakból hulló jégcsapok;

- fizika ötös;

- kémia ötös;

- gipsz a karomra, mert kézizés közben ráestem.

Március:

- Délutáni gitárórák;

- megkezdődtek a foci edzések;

- Alex összekapott a szüleivel így átmenetileg nálunk lakik;

- apu kicsit ideges miatta;

- olvad a hó.

Április:

- kezd melegebb lenni;

- dolgozatok áradata;

- Alex nemrég kibékült az otthoniakkal;
- a naplóm a húgom párnája alatt volt;

- húsvét.

Hétfőn bezártuk a kaput. A poénos osztálytársaim kerítést másztak, becsöngettek és utánam érdeklődtek. Anyu persze aranyosnak tartotta ezt a "locsolósdit" így a szobámba irányította őket. Bár ne tette volna. Roli, Bence és Ádi megfogott aztán kivitt az udvarra. Sajnos én még pizsiben(!) voltam. Hiába menekültem, elkaptak és placcs! Nyakon egy vödör vízzel. Ez után menekültek, mert ha egy dühödt lányt látnak, tudják már a dolgukat.

Kedden Lucával még kiélveztük, hogy nincs suli, így vásárolgattunk kicsit. Később Alex átjött és  a nappaliban Fifáztunk. Nem az övé volt. Az enyém. Haha.

Ma reggel hullaként ébredtem. Rettentő sokáig nem tudtam elaludni. Már valamikor fél tíz fele már majdnem elaludtam, amikor a szomszédunk kutyája vonyítani kezdett. Köszönöm! Rendbe szedtem magam és mivel kellemes időnk volt, lazán öltöztem fel. Már éppen feltettem a napszemüvegem amikor apu sétált ki a konyhából.
- Lám-lám. Milyen könnyedén öltöztél fel. Pulcsi merre?
- Öhm... a táskámban - kamuztam. Nagyon nem volt kedvem plusz egy melegítőhöz.
- Vissza a szobádba egy pulóverért.
- Francba - sziszegtem.

*

Az osztályunkba beérve elővettem a telefonom, ami vagy hét perce rezgett a zsebemben, de nem volt kedvem elővenni. Eddig. Szomorúan olvastam az sms-t, amit Luca küldött. Nem jön suliba. Ezt tudtam. Úgy volt, hogy délután mozizunk, de nem ér rá. Mindegy, akkor elfoglalom magam valahogy.
- Szia Cica - jött be ásítozva Alex.
- Cica?!?!
- A szünetben Ádival voltam a pályán.
- Na de cica?
- Csajozott a deszkájával.
- Aham, oké. De remélem nem sokáig használod ezt a jelzőt.
- Nem fogom, csak akkor, ha "Miszter Ádámot" idegesíti. Haha.
- Te tudod. Este mozi?
- Naná. Mit nézünk?
- Hm... A burok jó lesz?
- Natürlich Bella.
- Ez is Ádi?
- Nem, ez Marci volt. - Miután kérdőn néztem rá folytatta a sztorit. - Jött egy csapat lány, ami nem is lett volna gond, de ott van neki Luca. Szóval az egyik szöszi odaült mellé, mire kérdezgetni kezdte. Erre az okos Herr Marcell németül kezdett dumálni, mintha az lenne. A lány persze semmit sem értett, így rám nézett. Én pedig elmagyaráztam, hogy nem ért magyarul. Így ebből is sztori lett. Replay?
- Nem, nem. Értettem mindent.
- Jó reggelt kedves 9.a! - sétált be a terembe Péterfy igazgató nő. - A mai napon a hét órájukból összesen három lesz megtartva. Nem az első három, tehát elmondanám mik. Angol, biológia végül balett helyett testnevelés. Csütörtökön irodalom, matematika és informatika. Pénteken történelem, kémia és osztály főnöki. Az okát az osztály főnökötök majd elmondja. Remélem nem fogok panaszt hallani rátok.

*

Otthon ledobtam a táskámat, majd lementem enni. Jobban mondva nassolni. Zsákmány szerzés után visszamentem a szobámba és nutellával az ölembe, kólát szürcsölve huppantam le a laptopom elé. Felléptem skype-ra, majd miután Alexxal megbeszéltem, hogy a mozi előtt találkozunk.
Ötkor el is indultam. Két busz között sétálgattam is. Ismétlésre beállítottam a Cool-t, amiből mindig csak annyi érdekel, hogy "...I know we're cool...".  Amikor odaértem, köszöntem a szerelmemnek egy csókkal.
- Édes vagy - jegyezte meg halvány, de aranyos mosollyal.
- Te meg helyes. Na gyere, lassan kezdődik a film.
- Bella, várj! Mondanom kell valamit.
- Muszáj?
- Igen. Nos, szóval. Az előbb ment be egy társaság, és szóval.... Luca meg Lilláék, és....
- MI??? Luca velük? Ne, és ezért lerázott? Ok, ezzel aligha van probléma.
- Jó, szóval Luca..... engem......