17.

nov. 30, szombat

Az utóbbi két nap átlagos volt. Nem is volt időm írni. Már beszéltük egy ideje hogy Bettiéknél beredezzük a padlást ilyen "klub" dolognak. Igen... csak ahhoz ki is kell pakolnunk. Úgy beszéltük meg, hogy még délelőtt ármegyünk hozzájuk, és pakolunk. Csak a mi osztályunk. A szüleik belementek, anyu elengedett és a többiek is jöhetnek.

Délelőtt tízre már ott voltunk és elkezdtünk pakolni. Rengeteg por és pókháló volt fent.

- Úristen! Áááááá - síkított Luca.
- Mi van Luc? - kérdezte Alex, aki "Luc" -nak szólítja Lucát.
- Egy pókhálóba nyúltam!!! /Luca/
- Tele van pókhálóval minden. - "nyugtatta" meg Marci.
- De szembenézett velem a pók! - folytatta.
- Te, Áron, ha már nem csinálsz semmit nem mész ki vele levegőzni? /Ádi/
- Semmit nem csináloook??? - kezte - Én a munka nagyon fontos részét végzem! Irányítalak titeket.
- Majd én lemegyek vele. - ajánlotta fel Kitti.
- Köszi - mosolygott Luca.

Mivel sokan voltunk és mindenki dolgozott, hamar kész lettünk. Alexxel elmentünk hozzánk pár díszítő tárgyért és megbeszéltem anyuval, hogy mivel hosszú az út haza, így Alexéknál alszom. Visszamentünk, és kidíszítettük a padlást. Volt fent egy öreg tv, poros, némi hibával rendelkező kanapé amit letisztítottunk, és voilá. Készen lettünk. Kittiék apukája megnézte mit sikerült csinálni, és azt mondta, használjuk egészséggel. Hahaha, ha nem betegszünk meg a sok portól, akkor kibírjuk.
Elköszöntünk a többiektől és elindultunk. 10 perc alatt oda is értünk. Alex szólt az anyukájának, aki jött is azonnal, csak sütit sütött.

- Na, végre hogy ideértetek. - mondta és bemutatkozott. - Egriné Katalin vagyok, de nyugodtan hívj Kata-néninek.
- Jóestét. Varga Bella. - mutatkoztam be én is.
- Te, anyu. Én nem is szóltam, hogy Bella is jön.... - mondta Alex.
- De én megéreztem. - mosolygott.
- Na mindegy, a szobámban leszünk. - jelentette ki Alex és megfogta a kezem, hogy menjek utána...

Beléptünk a szobájába, és mondta hogy üljek le, vagy csináljak bármit, amíg ő tesz be valami filmet/sorozatot. Én persze körülnéztem a szobájában. Azt tudtam hogy tud rajzolni, na de.... wáó. Gyönyörűen... Egy csomó rajza volt, de egy megakadt  kezemben.

- Tetszik? - ölelt meg hátulról.
- Naná. Ezt mikor csináltad? /én/
- Első nap. Amikor odajöttél beszélgetni, és mindíg eltettem a rajzom, azért volt, mert oda akartam neked adni. Csak jött ez a dal dolog, és....
- .... és akkor jöttem rá, hogy szeretlek.- néztem a szmébe.

És közelebbhajolt, óvatosan megfogta a kezem, és megcsókolt. Persze, Marci is többször megcsókolt, de ez más volt. Ezen éreztem valamit. Mintha csak érezte volna a gondolataimat, nem engedett el, hanem újra és újra megcsókolt.

- Bocsi, ha túl korai a csók.... lehetett volna egy órával később is... - mosolygott rám aranyosan.
- Korai?? Ne bolondozz, szombat óta veled álmodok, és rád gondolok. Szerinted megharagszom? - néztem rá.
- Nos, az érzés kölcsönös....- nézett a szemembe, és kaptam még egy csókot. Csak bejött Alex nővére, Viki.

- Ó, bocsi ha zavarok, öcsi nem láttad a DVD-m?
- Melyiket?
- Amelyiken a Step Up 4 van.
- Úúú, azt én is szeretem. Nézd, ez az. - nyújtottam felé.
- Köszi, megakarjátok nézni?
- Miért ne - mondta Alex.

Este további részében megnéztük a filmet, és utána elalutunk úgy, hogy odahúzott mellé. Ilyen jól még sosem éreztem magam... Olyan kedves, vicces, aranyos és olyan... naa... SZERETEM.