34.

 Reggel már szinte úgy ébredtem, hogy boldog vagyok. Aha, nem. Szakad az eső, borult, sötét reggel van. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból, elmentem a fürdőbe és felfrissítettem magam egy kicsit. Kicsit használtam a szempillaspirálom és őszintén remélem, hogy nem fog  elmosódni. Visszasiettem a szobámba, átöltöztem, és indulhattam a szakadó esőben. Éppen hogy kiértem az ajtón, szenvedtem egy sort a kulccsal, aztán folytattam utamat a kapuig, ahol szintén szenvedtem. A ház előtt egy fekete kocsi állt, ami Alexéké. Kaptam egy sms-t Alextől, hogy szálljak be hátulra.

- Jó reggelt. - köszöntem.
- Neked is Kincsem. Rettenetes idő van, remélem nem gondoltad hogy hagyunk elázni... - mosolygott Kata néni.
- Köszönöm.
- Semmiség, Alex egész reggel azzal fárasztott, hogy "az első dolgunk hogy eljövünk érted"... - nevetgélt.
- Anyu....
- Igen fiacskám?
- Beégetsz a Barátnőm előtt...
- Jajj, bocsánat. Bella, remélem nem baj.
- Dehogyis. Ez csak olyan cuki dolog mint a kis Alex képe az óriásai plüssmacival - kuncogtam.
- Neeee, megmutattad neki??? - akadt ki Alex.
- Öhm...
- És mikor??
- Amikor ottaludtam nálatok és leléptél zuhanyozni. Leosontam beszélgetni anyukáddal, és mutatott egy-két képet...
- Kösz... - sziszegett Alex, és lejjebb csúszott az ülésen.
Odaértünk a sulihoz, elköszöntünk, és indultunk befelé. Alex folyton morgolódott amit persze nem hallottunk. Luca az osztályba le is támadott, hogy mi a problémája, mert nem reagál a kérdéseire.

- Megsértődött mert az anyukája tök édes képeket mutatott nekem róla - mondtam, miközben a szekrényembe pakoltam.
- Úúú, olyant én is láttam. Zsófi-néni tök a tök cukker fiát mutogatta.
- Tudom, ott voltam én is....
- Ja, tényleg. Ajj máár... - szomorodott el.
- Nyugi, nem probléma. Nem sokáig (annyire nem...) voltam együtt vele, de van amit én sem tudok...
- Oki, ha te mondod - nevetgélt.

Ez volt első óra után (matek) aztán jött egy dupla-irodalom, tesi, infó és nyelvtan. órák után siettünk, de anyu eljött értünk. Otthon szórakoztunk a gitárommal, tévéztünk, de csak addig ameddig apu haza nem jött. Ő nem bírta, hogy a tizenöt éves lányának barátja van, aki már oda is merészkedik a "területéhez". Így tehát a szobámba szórakozunk. Nyolc óra fele jött érte az anyukája, de csak kilenc körül mentek el, mivel anyuék leültek beszélgetni erről-arról, meg gondolom a gyerekeikről... Hát igen. Olyan éjfél körül sikerült is elaludnom, mert átjött Napsi (akinek aludnia kellett volna, de shh...) és órákig áradozott valami aranyos, meg tök kedves srácról, akibe valószínűleg belezúgott. Ajj-ajj. Szegény húgom, csak rontja az életét a sráccal. Emlékszem, kiskoromban úgy voltam ezzel, hogy fhuj! De jött egy srác, és ahw.... mindegy is.
♥ (L) ♥