39.

In The End

Dehogy. Nem para.

Éppen hazaértem a suliból, amikor ordibálást hallottam hallottam az emeletről. De jó, anyuék megint összekaptak valamin. Ennek szokatlanul erős a hallhatósága.

 - Miért kell mindig az legyen, amit te akarsz? - kiabált anyu.
- Mindig amit én akarok, mi? Magyarázd már el!
- A költözés, a programok, a ház, a gyerekek... - panaszolta anyu, szinte már szipogva. Éppen kaját csináltam magamra, mire a "gyerekek" szó hallatára kiesett a kés a kezemből a.... padóra. Gyereket akarnak? Még egyet? Vagy rólunk beszéltek volna? A kés padlóra koppanásának hallatára anyám lerohant a lépcsőn, és ijedten nézett rám.
 - Semmi bajod?
- Semmi - válaszoltam egyhangúan.
- És, öhm, mindent hallottál?
- Mindent. - Nem tehetek róla, bő szavú kedvem volt. Ha egyáltalán volt  kedvem.
- Nincs kedved elmenni Lucához?
- Nincs. Látom nagyon is érdekel, mit mondok neked.
- Mert?
- Tisztán elmondtam, hogy Luca egy büdös kis k*rva, és nagyon leszarom már. Rohadtul figyeltél ám rám.
- Vigyázz a szádra! Ami pedig az előbbit illeti, sajnálom.
- Nem kell. Ha kellenék én is, hogy kiordítsam a torkomat, ne keress, az udvaron leszek. - Így hát kimentem pihenni egy kicsit a lágy melegbe.

 x

 .

Másfél órát sem töltöttem kint, mire anyu kirontott, és ennyit hallottam:

- Bellaaaa! Tűnés a szobádba csomagolni!

- Tessék? De miért?

- Azért mert azt mondtam! - De könnyű a felnőtteknek ezzel dobálózni. Talán majd én is bevetem egyszer.
 Elpakoltam a cuccaimat, illetve csak beledobáltam a ruháimat a bőröndömbe, a tetejére a sulitáskámat megpakolva az összes szükséges cuccommal, a laptoptáskát meg a vállamra akasztottam. Kicsit elgondolkoztam, közben pedig apu sétált a szobámba.
- Add csak - nyúlt a bőröndöm után. - Te miket tettél el? Sziklákat
- Nem - mosolyogtam. - Őszintén? Sok mindent.
- Na de miért?
- Mindketten ismerjük anyut.
- Ez igaz.
- BELLA! SIESS MÁR! - Anyu türelmetlen. Taps.
- Hallottad. Menjünk. - Adtam egy gyors puszit apunak, majd megöleltem. Leszaladtam a lépcsőn, ki az ajtón, majd megpillantottam anyut, aki majdnem ráfeküdt a kocsijában a dudára, úgy sürgetve engem.
Kiszállt, betette a csomagtartóba a bőröndömet, lecsapta a tetejét, és egy "pá" köszönéssel le is zárta a beszélgetést apuval.
 Bekapcsoltam a gépemet út közben, majd inkább megtörtem a csendet, mivel kicsit kínos volt már.
- Hová megyünk?
- Déna nénédékhez, előtte meg a húgodért Amandához.
- F*sza...
- Hogy mondod?
- Úgy értettem, örvendek a szerencsének - helyesbítettem.
- Én is így gondoltam..
Hamarosan felvettük a húgomat, én meg már rég BVB-t bömböltettem, mert sem anyu, sem a kis taknyos a hátsó ülésen nem értette, hogy miért imádom az In The End-et.

Rettentően utálok velük kettőjükkel utazni. Olyankor mindig úgy érzem, mintha nem is lenne semmi közöm hozzájuk. Valószínűleg, ha otthon lettem volna, akkor most apuval focit nézve pusztítjuk az agysejtjeinket, Stellával és Alexszel együtt.
Anyu - legnagyobb bánatomra - egy idő után bekapcsolta a rádiót, ezzel leszavazva Andyéket. Gonosz. Hüpp-hüpp.Szó szerint sírhatnékom volt azoktól a hulladék zenéktől. Br...
Két és fél óra utazás után úgy menekültem már ki a kocsiból. Kiemeltem a bőröndömet és szaladtam be az udvarról a házba. "Meglepetésemre" Déna a kertben várt, én pedig éreztem, hogy a közelemben vannak a kedvenceim, azaz Kristóf és Krisztián. A két tizenöt - bocsánat, tizenhat - éves lüke talán a kedvenc rokonom. Na, nekik viszont örülök. Ahogy meglátott engem a nénikém, elindult felém.
- Szia Déna. Úúúgy örülök már neked. Anyuékkal nehezen bírtam már - panaszoltam, miközben majdnem megfújtott,  olyan szorosan ölelt.
- Szia Drágám. Úramisten, mekkora lettél. És a hajad... eszméletlen szép lett. De hétvégén alkotunk, a barna jobban állt - kacsintott rám. Honnan tudja? Ja, anyu rászokott a skype-ra. - Ismerem anyádat. Kibírhatatlan. Tudod, vele nőttem fel. Na menj, pakolj ki, az ikrek a szobádban várnak.
- Sietek.
Beléptem a házba - ami megjegyezném, nem a legkisebb, Déna jó pasit választott, haha - ami, mióta utoljára jártam itt, gyönyörű szép lett.
- Hahó, megjöttem - kiáltottam el magamat. Pár másodperc múlva két unokatesóm szaladt egymást lökdösve felém.
- Szia Bellaaaa! - üvöltötték.
- Úgy hiányoztál. Hoztál kaját nekünk?
- Ajándékot illetve készpénzt is elfogadunk - röhögött össze Krisztián a tesójával.
- Nem.
- Add a cuccod. Felviszem.
- Nem, én viszem fel - rángatta Kristóf.
- Nekem mindegy, hogy ki visz fel,  de fárasztó utam volt, úgyhogy ha valamelyik belenyúl, megveretlek titeket a húgommal. - A kijelentésemre mindketten felkapták a fejüket, és ijedten néztek rám.
- Napsi is itt van?
- Sajnos igen. Pedig nem hiányozna.
Elmentem hát fel  Tofi és Krisz után, be a "szobámba". Megjegyezném, imások itt lenni. Nyugodt környék - csendes házzal. A nyitott ajtó mögül roppant gyönyörű szoba tárult elém. A falak halvány pasztell-rózsaszínre voltak kifestve hozzáillő bútorokkal. Az ágyon itt-ott a takarót fekete vonalak díszítették. A falon jól kidolgozott tájképek függtek, az ablakokon a fal színéhez illő sötétí, amit át beszűrődött a sötétedő fény. Sötétedő fény - ezt aztán jól megmondtam.
A fiúk az ágy mellé állították a bőröndömet, én pedig eldöntöttem, hogy kiszedjem a pizsimet, a pizsama nadrágom azonban otthon maradt. A fürdőnacimat legalább eltettem .Nem igazán érdekelt hogy van vagy 10 centi, a nadrág az nadrág. Elmentem, lezuhanyoztam, majd frissen zuhantam be az ágyba. Rettentően örültem, hogy anya nem követeli, hogy még ilyen fáradtan is vacsorázzak.
Kényelmesen elhelyezkedtem, bár csak Alexre tudtam gondolni, hogy mi lesz velünk, ha anyuék nem békülnek ki, és nem költözünk vissza Szentendrére.
Ajj, ne gondolkozz ennyit, inkább aludj, Bella. Jó éjt.

38.

Április 24 (csütörtök)

Goodness Gracious

Ahhoz képest, hogy tegnap mennyire, de mennyire el voltam kenődve, mára semmi jelét nem tapasztaltam. Már mosolyogva is ébredtem. Sőt, olyan "ma megölelem az egész világot" kedvem volt. Hahaha. Csak olyan zenéket hallgattam, ami tökre erőt adott. véletlenül se vegye el az önbizalmam. Ha egyáltalán van olyanom. Elmentem, elintéztem a szokásos reggeli dolgokat, majd felöltöztem. Elvettem a cuccom plusz egy pulcsit, és elindultam lefele.

- Szia Bella - köszönt anyu éppen palacsintát(?) sütögetve.

- Szia. Az az enyém lesz?

- Nem. A húgodé. - Ahogy kimondta, éppen azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon éppen szimulál-e a betegségével. Ugyanis anyu csak akkor áll neki egyedül palacsintázni, ha valamelyikünk beteg.

- Rosszul van?

- Kicsit. Menj csak fel, nézd meg, hogy mit csinál!

 Anyu utasítására hát felmentem a húgom szobájába, aki tényleg elég ramaty állapotban volt.

- Bella!

- Igen? Szeretnél valamit csak hogy ne unatkozz.. Teát vagy könyvet? - majd nevetni kezdtem, amikor meghallottam, hogy egy mondatban említem a húgomat és egy könyvet. - Hahaha. De jó vicc.

- Ha már említetted a könyvet, nem szeretnéd ideadni a nap...

- Nem! Álmodozz csak! Jó pihenést. - Ezzel kirohantam a szobájából, egészen a konyháig. Anyu nem volt ott, így gyorsan loptam egy palacsintát. Az utam a suli felé egyhangú volt, mivel csak egy zenét hallgattam. Hahaha. Nem is vagyok olyan vicces. Mindegy...

Beléptem az osztályba, levágódtam a helyemre, majd folytattam a programom, azaz a zenék hallgatását. Egyszer bejött Alex, adott egy csókot, és leült a helyére. Marci is bejött, leült mellém, és beszélgetni kezdtünk.

- Te is hallottad tegnap?

- Mit?

- A Lucás esetet.

- Nem, mi volt? - Elmeséltem neki mindent töviről-hegyire, majd amikor az említett személy betipegett, az osztály megvető pillantással ajándékozta meg.

- Na megyek, nincs kedvem itt maradni - súgtam Marcinak.

Előre mentem Alexhez, felültem a padjára, és beszélgettem vele becsöngetésig. Előpakoltam a cuccaim irodalomra, de Péterfy igazgatónő jött be. Már megint? Huhh.

- Jó reggelt osztály! Valaki a két osztályból hagyott egy levelet az irodámban, miszerint szeretné, ha Tóth Luca kisasszony a másik osztályba kerüljön. - Halk zúgolódás hallatszott. - Még nem végeztem. A konfliktusok elkerülése érdekében belemegyek a cserébe. Ez az első és utolsó. A csere pedig egy diákért kettő. Megy Tóth, jön Jäger és Nett. Köszönöm a figyelmet!

Ahogy távozott az osztályból, Luca vette a táskáját, utoljára még visszanézett rám, és elindult a  9/b termébe. Szépen lassan Kata és Hella is átért (az épület másik részéről). Kata leült mellém, és mivel hátul (Ádi mellett) volt egy üres hely, Hella odament.

Az irodalom úgy ahogy (azaz lassan, sőt, még annál is lassabban), de eltelt. Matekon Alexa a táblánál szerzett egy ötöst. Infón szabad foglalkozás volt. Mivel Luca helye az informatika teremben is üres volt, ott Hella ült mellém. Elszórakozgattunk, aztán vége lett a tanításnak.

Hazamentem, elnyúltam a tévé előtt, és közbejött egy nem várt szunya. Tényleg nem terveztem, de a tévé leszívta az agyam (már ha egyáltalán volt még...). Arra ébredtem, hogy valaki csönget. 

- Szia Bella, zavarok? - kérdezte mosolyogva Alexa. Nem mondom, hogy nem lepődtem meg. Jól esett, hogy átjött.

- Szia. Nem, dehogy, gyere csak be.

- Köszi. Szóval, lenne egy kissé bizalmas, bár nagyon fontos kérdésem.

- Ne kímélj vele.

- Nem tudod, most, hogy Lucáék szakítottak, Marcinak van most olyan lány, aki tetszik? - Egyből tudtam, miért kérdezi, mert el is pirult. Tény, hogy szemét volt, de alapól szép lány, szerethető, kedves is. Marcinak pont ilyen kell.

- Nincs.

- És van akinek lenne esélye?

- Miért? - mosolyogtam.

- Oké. Van egy lány - kezdte, mire félbeszakítottam.

- Mondd nyugodtan, hogy vagy te.

- Jó. Szóval nemrég megtetszett, mert olyan figyelmes, kedves, aranyos és - nagyot sóhajtott - helyes. De tuti, hogy kiröhögne, ha elmondanám, mit gondolok róla - amilyen gyorsan jött a mosolya, olyan gyorsan át is váltott szomorúságra.

- Alexa, ez Marci, nem pedig Ádi. Ismerem, jártam, vele, so so, tényleg nagyon figyelmes. Látta, hogy mennyit változtál, sokszor néz is feléd órákon. Múltkor volt két"A" betű a kezén, amikor meg rákérdeztem, azt hazudta, hogy az annyi, mint az "anya" magánhangzói. Szerintem meg nem - amikor ránéztem, megint elpirult, így folytattam. - Szerintem egy próbát megér.

- Azt mondod? 

- Teljes mértékben. 

- Tudod, év elején félreismertelek. Sajnálom.

- Nincs harag. Félreismertél, mint én Lucát...

Annyira jól elbeszélgettünk, hogy anyu már hazaért az ebéddel. Vett nekünk pizzát. Nyami! Három óra felé ment el, addig szórakoztunk. Na, meg skype-oltunk Hellával, Katával, Kittivel és Bettivel. Egyszerre. Vidicseten.

Amikor már egyedül voltam, visszaléptem skype-ra. Marci éppen online volt, így beszélgettem vele kicsit. A mai sztorit nem mondtam el, de megkérdeztem, hogy mi a véleménye Alexáról. Csak róla beszélt úgy kb. 27 percig, csak pozitív dolgokat mondott, aztán egyszer leesett neki, hogy vörös a feje. Vicces történet.

Benéztem a húgomhoz is. Most már valamivel jobban van. Vacsira anyu tojásrántottát csinált, a beteg miatt, ugyanis ez is kedvence. Grr.. én nem szeretem. Így én csináltam magamnak melegszendvicseket. Evés után elmentem zuhanyozni, majd bedőltem az ágyamba. Úgy volt, hogy megvárom, míg Alex hív, de elnyomott az álom....

37/2.

- Jó, szóval Luca..... engem......

- Luca téged? - kérdeztem a válaszát várva. El sem tudtam képzelni, hogy mit csinálhatott. Addig.

- Megcsókolt. Egyszer csak jött a bésekkel, és lesmacizott. Aztán elment.

- Mi?? - néztem elkerekedett szemekkel.

- Nekem is ez volt a reakcióm - biggyesztette le a száját. Rá abszolút nem haragudtam. Nem tehet arról, hogy megcsókolta a legjobb barátnőm a pasimat. De hisz a legjobb barátnőm! Hirtelen feleszméltem a gondolataimból és megszólaltam:

- Inkább most menjünk, vegyünk jegyet és üljünk be. Itt túl sok a hegyes tárgy...

- Jó, menjünk - jött oda, majd nyomott egy puszit a homlokomra.

 Elindultunk, vettünk jegyet meg  nasit majd beültünk a helyünkre. Hamarosan Lilla, Ivett, Bianka, Luca és két szőke lány sétát be a terembe. Amint megláttak minket, hangos vihogásban törtek ki. Majd'  szétvetett az ideg, a kezem ökölbe szorult és csak kevés dolog volt, ami miatt nem pofoztam fel az összeset. Bááár.... Csak Alex miatt nem. Ő végig a kezemet fogta és az arcomat puszilgatta. A film megkezdődött, majd 125 percet kibírtunk ketten a hat röhögcsélő lánnyal, plusz két fiúval akik semmi port nem kavartak, csak nézték a mozit.

Kifelé indultunk, sőt, ki is értünk az előtérbe, amikor a hatos csoport megállt mellettünk, majd lesajnálóan kiröhögtek minket, és "beszélni" kezdtek. Ekkor jutott eszembe, hogy még a szünet alatt kaptam Marcitól egy sms-t, hogy szakított Lucával bizonyos okok miatt.

- Nocsak-nocsak, kit látnak szemeim! - vihorászott Lilla. - Apuci kicsi hercegnőjét és a maga nyomi hercegét.

- Lilla, állj le míg szépen mondom!

- Miért, mi lesz, cica? - nézett rám idegesítően Luca. Félreismertem a lányt. Nagyon.

- Ch... Marcinak igaza volt.

- Miben?

- Mindenben. Büdös kis r*banc vagy, Luca. Eddig normális voltál, most mi lett veled?

- Ki mondta, hogy az az igazi énem volt? Megjátszottam mindent. Felfogtad? Mindent.

- Szánalmas alak vagy. Undorodom tőled.

- Köszike. Amúgy meg - súgta a fülembe -, jól csókol Alex.

Ez volt az a pillanat, amikor az összegyűlt düh mind  kitört belőlem, és simán felpofoztam. Aztán jól megtéptem. Egy utolsó kis senki.

- Csak ennyire vagy képes? - ordította utánam, én pedig az ajtóból fordultam vissza hozzá.

- Nem. Engem nem szajhának neveltek. Kezdem sajnálni a családodat.

Alex az egésznek szemtanúja volt. Elindultunk hazafele, de egy résznél két felé váltunk. Övé az egyik utca, enyém a másik. Már nem bírtam tovább. Sírva fakadtam, hiszem a "legjobb barátnőm" volt. Vagy csak azt hittem... Ész nélkül rohantam a járdán, amikor valaki megállított. Helyesbítek: valakik.

Hella és Ádi állt előttem. Hirtelen Ádi nyakába borultam, aki átadott Hellának, hisz "Ő mégis lány, jobb, ha ő vigasztal".

- Bella, mi történt? - kérdezte Ádi.

- Lu-hu-ca.

- Mit tett?

Épp válaszolni akartam, amikor Hella megszólalt: - Semmit. Szimplán csak egy büdös kis lotyó. Igaz Bell?

- Igen. De honnan tudod?

- Ismerem. Velem is ezt csinálta. Ugyan ezt.

- Én is tudtam róla, ezért dobtam. Na, és azért mert megcsalt - nézett komolyan Ádi. - Gyere, hazakísérünk. 

*

- Jesszus. Kicsim, mi történt? - kérdezte anyu. Én csak intettem Hellának és Ádinak aki mesélni kezdtek. Apu nem tudott semmit csinálni, de anyu sem. Stella épp itthon volt, hallotta, majd mindennek elhordta Lucát. Napsi csak annyit mondott, hogy "Csalódtam benne. Most már mehetek? Lekésem a sorozatomat...". Ez egy ilyen család. Elköszöntem Helláéktól, majd kikísértem őket.

Semmihez nem volt kedvem. Fogtam a reggeli szendvicseimet és megcsináltam melegszendvicsnek. Letettem az íróasztalomra, elmentem zuhanyozni, és kis gépezés mellett elfogyasztottam. Beléptem facebookra, és töröltem Lucát az ismerőseim közül. Egyszerűen csak "szarokavilágrafőlegakétszínűekre" érzésem támadt. Vagy ezt hívják bosszúnak? Passzolom.

37/1.

Nos, mint észrevettétek, még mindig ritka a részek frissítése. Év végi hajtás, jegyek javítása.... stb. Igyekeztem ezzel a résszel, de nem sikerült olyan hamar készen lenni vele. Jó olvasást!
Ui: Kérlek írjatok egy-két komit, hogy milyenek a részek.
Uui: Imádlak titeket!!! ♥♥
--------------------------------------------------------------
Április 23. szerda

Úgy terveztem, hogy januártól végig vezetem a naplómat. Nem sikerült. Eltűnt. Attól most  a kimaradt napokat nagyjából leírom.

Január:

- Fizika kettes;

- eltűnt napló;

- biológia témazáró;

- osztályfőnöki, mert megtéptem Lillát.

Február:

- Hógolyócsata az osztályból;

- ablakból hulló jégcsapok;

- fizika ötös;

- kémia ötös;

- gipsz a karomra, mert kézizés közben ráestem.

Március:

- Délutáni gitárórák;

- megkezdődtek a foci edzések;

- Alex összekapott a szüleivel így átmenetileg nálunk lakik;

- apu kicsit ideges miatta;

- olvad a hó.

Április:

- kezd melegebb lenni;

- dolgozatok áradata;

- Alex nemrég kibékült az otthoniakkal;
- a naplóm a húgom párnája alatt volt;

- húsvét.

Hétfőn bezártuk a kaput. A poénos osztálytársaim kerítést másztak, becsöngettek és utánam érdeklődtek. Anyu persze aranyosnak tartotta ezt a "locsolósdit" így a szobámba irányította őket. Bár ne tette volna. Roli, Bence és Ádi megfogott aztán kivitt az udvarra. Sajnos én még pizsiben(!) voltam. Hiába menekültem, elkaptak és placcs! Nyakon egy vödör vízzel. Ez után menekültek, mert ha egy dühödt lányt látnak, tudják már a dolgukat.

Kedden Lucával még kiélveztük, hogy nincs suli, így vásárolgattunk kicsit. Később Alex átjött és  a nappaliban Fifáztunk. Nem az övé volt. Az enyém. Haha.

Ma reggel hullaként ébredtem. Rettentő sokáig nem tudtam elaludni. Már valamikor fél tíz fele már majdnem elaludtam, amikor a szomszédunk kutyája vonyítani kezdett. Köszönöm! Rendbe szedtem magam és mivel kellemes időnk volt, lazán öltöztem fel. Már éppen feltettem a napszemüvegem amikor apu sétált ki a konyhából.
- Lám-lám. Milyen könnyedén öltöztél fel. Pulcsi merre?
- Öhm... a táskámban - kamuztam. Nagyon nem volt kedvem plusz egy melegítőhöz.
- Vissza a szobádba egy pulóverért.
- Francba - sziszegtem.

*

Az osztályunkba beérve elővettem a telefonom, ami vagy hét perce rezgett a zsebemben, de nem volt kedvem elővenni. Eddig. Szomorúan olvastam az sms-t, amit Luca küldött. Nem jön suliba. Ezt tudtam. Úgy volt, hogy délután mozizunk, de nem ér rá. Mindegy, akkor elfoglalom magam valahogy.
- Szia Cica - jött be ásítozva Alex.
- Cica?!?!
- A szünetben Ádival voltam a pályán.
- Na de cica?
- Csajozott a deszkájával.
- Aham, oké. De remélem nem sokáig használod ezt a jelzőt.
- Nem fogom, csak akkor, ha "Miszter Ádámot" idegesíti. Haha.
- Te tudod. Este mozi?
- Naná. Mit nézünk?
- Hm... A burok jó lesz?
- Natürlich Bella.
- Ez is Ádi?
- Nem, ez Marci volt. - Miután kérdőn néztem rá folytatta a sztorit. - Jött egy csapat lány, ami nem is lett volna gond, de ott van neki Luca. Szóval az egyik szöszi odaült mellé, mire kérdezgetni kezdte. Erre az okos Herr Marcell németül kezdett dumálni, mintha az lenne. A lány persze semmit sem értett, így rám nézett. Én pedig elmagyaráztam, hogy nem ért magyarul. Így ebből is sztori lett. Replay?
- Nem, nem. Értettem mindent.
- Jó reggelt kedves 9.a! - sétált be a terembe Péterfy igazgató nő. - A mai napon a hét órájukból összesen három lesz megtartva. Nem az első három, tehát elmondanám mik. Angol, biológia végül balett helyett testnevelés. Csütörtökön irodalom, matematika és informatika. Pénteken történelem, kémia és osztály főnöki. Az okát az osztály főnökötök majd elmondja. Remélem nem fogok panaszt hallani rátok.

*

Otthon ledobtam a táskámat, majd lementem enni. Jobban mondva nassolni. Zsákmány szerzés után visszamentem a szobámba és nutellával az ölembe, kólát szürcsölve huppantam le a laptopom elé. Felléptem skype-ra, majd miután Alexxal megbeszéltem, hogy a mozi előtt találkozunk.
Ötkor el is indultam. Két busz között sétálgattam is. Ismétlésre beállítottam a Cool-t, amiből mindig csak annyi érdekel, hogy "...I know we're cool...".  Amikor odaértem, köszöntem a szerelmemnek egy csókkal.
- Édes vagy - jegyezte meg halvány, de aranyos mosollyal.
- Te meg helyes. Na gyere, lassan kezdődik a film.
- Bella, várj! Mondanom kell valamit.
- Muszáj?
- Igen. Nos, szóval. Az előbb ment be egy társaság, és szóval.... Luca meg Lilláék, és....
- MI??? Luca velük? Ne, és ezért lerázott? Ok, ezzel aligha van probléma.
- Jó, szóval Luca..... engem......

36/2.

Hűűha. Drágáim! Köszönöm a 3000+ megtekintést. Eléggé húzós hetem volt, de tényleg. Gondolkoztam is, hogy szüneteltetem/bezárom a blogot. De ezt a gondolatot ki is iktattam. Igen, miattatok. Meg azért is, mert mint legeslegelső blogom, szeretem. Most mondanám azt, hogy hozok sűrűbben részeket. Ezt nem ígérem, de igyekszem. És akkor itt a várva-várt rész. Jó olvasást.

xoxo. Dina

--------------------------------

x.Bella.x

Csendben sétáltunk az utcán. Annyira csendben, amennyire ezt egy városban lehet. Autók zaja, mentőhang, gondolataim. Épphogy hallottam a gondolatokat. Persze, nem  először alszom náluk, de előtte mindig tudtam, hogy mit csinálunk. Most nem avatott be. Rengeteget kattogott az agyam. Mennyire? Pont annyira, hogy észre sem vegyem, hogy mit kérdezett.

- Bocsi, mit mondtál?

- Kíváncsi lennék a gondolataidra. Meg a piszkos kis fantáziádra.

- Nekem szekszi képzelőerőm van, oké?

- Bocs főnök. 

- Így már jobb.

- Bella?

- Igen?

- Amikor kaptad azt a dalt...

- Mi volt akkor?

- Ugye szakítottál Marcival. De ugye nem miattam? Mert azt nem bírnám elviselni.

- Dehogyis. Szétuntuk egymást. Szebben nem tudom mondani. Állandóan együtt voltunk, és már tényleg idegesítettük egymást a jelenlétünkkel.

- És velem? - kérdezte félve.

- Te vagy a legjobb dolog ami történhetett. Védesz, cseszegetsz, szeretsz. Minden megvan ami kell. Ha szomorú vagyok, megmosolyogtatsz, ha meg bosszús, akkor...

- Akkor?

- Megtalálod a módját, hogy még jobban felcseszd az idegeim, de azt is aranyosan.

- Értem.

- Nem, nem. Értünk.

*elpirult*

 Hamarosan oda is értünk hozzájuk, és tulajdonképpen csak filmeztünk. Valamikor elfáradtam és eldőltem az ágyán. Tisztára olyan illata volt, mint a pulcsijának. Mint neki. Nemsokkal később, vagy nem is tudom, valamikor odafeküdt mellém, hozzám bújt, és így aludtunk el. Halkan szuszogott. Én pedig még ébren voltam. Nem tudtam elképzelni, hogy én hogy érdemeltem Őt ki. Hamarosan pedig elaludtam, persze álmodtam is.

A sulipályán voltunk. Hell hívott, és azt mondta, fontos. Én oda is mentem. Míg nem jött, Children of Distance-t hallgattam. Bár, éppen egy pillanatban, 5SoS-től a She Looks So Perfect én pedig köröztem a pályán a görkorimmal. Idiótán ráztam a fejem, és még énekeltem is, azt éppen szépen. Alexszal még nem voltunk együtt. Ő valahogy odajött. Leült a lépcsőre, és ott várta, míg befejezem. Be is fejeztem. Mikor rákérdeztem, hogy mit akar ott, kiderült, hogy őt is Hella hívta, így mindkettőnket átcseszett. 

 Ennyi volt. Itt felébredtem, de vissza már nem tudtam álmodni. Mellettem a szekrényen egy kép volt, ahogy ketten alszunk, és a sötétben éppen, hogy el tudtam olvasni a szöveget.

"Mert aranyosak. xoxo.Viki"

36/A

- Ó, felébredtél? Alex drágám, ma elmegyünk apáddal, a nővéred nem ér rá, úgyhogy megengedem, hogy vigyázz a húgodra - kezdte mosolyogva anya a konyhából.

- Megengeded vagy muszáj?

- Az utolsó.

- Hurrá, és mégis mit csináljak?

- Talán vidd be az iskolába?!?!

- Vigyem be az iskolába?

- Tudod, hogy utálom, ha kérdésre kérdéssel válaszolsz.

- Tudom - mondtam, miközben kitöltöttem magamnak egy tál müzlit - de jó dolog. Na, akkor beviszem, kidumálom a dirinél, hazahozom, és ennyi?

- Igen, és cserébe lehet három kérésed, úgy is sokkal tartozunk apáddal ketten....

- Három?

- Három.

- Első, este itt alszik Bella, második egy basszusgitár, harmadik meg.... az a tartalék.

- Tee, gitárt úgy is kaptál volna szüli....

- Micsoda?

- Semmi, titok.

- Már nem. Megyek, indulok suliba.

- Khm...

- Igen?

- A húgod....

- Ja, oké.

Felmentem, felkeltettem a húgom, megvártam míg megreggelizik, stb. és indultunk a suliba. Előttünk lépett ki az utcára Bella is, így vele mentünk. Szerencsére jól kijön Lénával, így elvolt vele a suliig. A suli előtt Marciékat nyúzta gumicukor miatt, Ádi kapott egy nagy (khm... k**va nagy) pofont Bellától, majd végül kidumáltam a dirinél a dolgokat. Persze megkaptam a "még egy ilyen és repülsz" dolgot, de helyettem Ádi válaszolt. Amikor Péterfy visszakérdezett, csak megdicsérte, hogy milyen csinos....

Ma volt egy tesink, egy törink, egy kémiánk és egy ofőink. Négy óra, az utolsó kettő pedig kimaradt. Léna egész nap elvolt, hol Ádival, hol Lucával, de volt olyan is, amikor Dávid meg Dani nyúzta. Ofői után hazavittem, otthon pedig leültem a gépem elé.

Valamikor öt óra fele elmentem Belláékhoz, szórakoztunk meg hasonlók, aztán hétkor elindultunk hozzánk.

- Mit fogunk csinálni? - kérdezte mosolyogva.

- Filmezünk, lezuhanyzol te is és én is, még egy film, alszunk.... Bár ez olyan, mintha otthon lennél.

- Nem olyan.

- Hogyhogy?

- Egy: melletted leszek. Kettő:nem szoktam fiú mellett ébredni....

- Apud?

- Heló!... van anyám is, aki elfoglalja a mellette levő helyet... - nevetgélt.

- Milyen film?

- Dönts te.

- Banános Joe lesz.... - röhögtem. Komolyan gondoltam.

- Jólvan, te akartad. Akkor a másik a Tengerparti Tinimozi, vagymi'...

- Azmiaz'?

- Passz, Napsi imádja. Kíváncsi vagyok, két film kell, szívatlak...

- Jó oké. De a felénél elmegyek lezuhanyozni, és vissza sem jövök míg vége nem lesz.

- Neeem, végigszenvedjük ketten.

- Vagyis, mi ketten?

- Úgy....

35.

Péntek van, végre. Úgy látszik, a péntekeket az időjárás is szereti (vagy mi...) mert a tegnapi esős, hideg idő után, ma sokkal kedvesebb időjárás lett. Gyorsan elkészültem, és indultam a suliba. Anyu hagyott egy cetlit a hűtőn, amin az állt, hogy "Hívtak a suliból, az utolsó két órád elmarad. Puszi. xx.Anyu" Gyorsan rá is jöttem, hogy az említett két óra az az egyik ofői és a fizika. Yes!.... Kiléptem a kapun, elővettem a telefonom, és úgy döntöttem, hallgatok egy kis zenét odafelé. Aha, nem. Elképesztően édes hangot hallottam meg.

- Szija Bejja - hallottam. Léna Alex húga, aki a múltkor nem volt otthon amikor voltam, így én is nemrég ismertem meg. Ott mosolygott a helyes Bátyja mellett.

- Sziasztok. Kicsilány, hát te mit keresel itt?

- Anujék nincenek otthon, és Ajex bevisz a sujiba. - mosolygott még mindig.

- Alex, mi lesz Péterfyvel?

- Kidumálom, hidd el. - mondta, és amikor odaértem, Léna nyújtotta a kezét, hogy vegyem fel.

- Na gyere te kis törpe. Szereted a cukorkát, ugye?

- Ühüm.

- Majd a suliban veszek neked.

Odaértünk a sulihoz, és az udvaron ülő csapatunk hangos húúú-zásba kezdett. Ilyenkor az egyetlen, az utánozhatatlan Ádi természetesen nem bírja ki megjegyzés nélkül.

- Huhúúú, már itt tart a kapcsolatotok? Egy kisgyerek???

- Kuss, vagy betömöm a pofádat büdös zoknival - röhögött Marci, majd odajöttek hozzánk Lucával. - Szia Léna, kapok pacsit?

- Majsziiiii.

- Na de komolyan. - kezdte újra a kedves Ádám. - Itt tartotok, hogy...... - kezdte, de nem tudta befejezni.

*CSATT *

- Te megütöttél?? - nézett rám, mint akinek emlékezetkiesése van.

- Meg ám.

- Gyertek, induljunk.

- Oké. - felelték mind.

Még az aulában összefutottunk Péterfyvel, aki mondhatom, egyből kiszemelte Lénát.

- Egri és Varga! Mit keres itt egy kisgyerek???

- Igazgató asszony. A szüleim nincsenek otthon, a nagyiék messze vannak, az óvoda szünetel, így muszáj volt elhozzam a kishúgom. Ne tessék haragudni.... - nézett rá aranyosan Alex.

- Ott van Viki is, nem? - súgtam a fülébe.

- Shh.... nem ért rá.

- Ja, oké.

- Kedves Alex! Mára még itt maradhat, de ha még egyszer behozza ide a húgát, mehet vele haza, de nem kell visszajönnie.

- Jó, oké. - mondta Ádi.

- Tessék, Nett?

- Azt mondtam, milyen csinos ma a dirinéni.

- Bella, mióta van.... - kezdte Luca.

- Nincs, dioptria nélküli, és azért mert jól áll.

- Oké.

Szegény Lénának (meg persze nekünk is, de ez alap...) végig kellett szenvednie(ünk) egy egy tesit, egy törit, kémiát és ofőit.. Utána Alex hazavitte a húgát, én meg hazamentem. Apu épp a konyhában, illetve a hűtőben keresett valamit.

- Szia.

- Szervusz kicsim. Volt itt egy torta tegnap. Nem tudod hogy hova tűnt?

- Stell elvitte a koleszba.

- Aha, oké. Mizujs? Mi volt ma az iskolában?

- Alex behozta a húgát, Ádiék egész nap nyúzták a kislányt. délután jön át Alex és filmezünk. Ja, és apu! Ott aludhatok ma Alexéknél?

- Anyád mit mondott?

- Hogy kérdezzelek téged.

- Aha, akkor menj csak nyugodtan. Addig jó, ameddig te alszol ott, és nem Ő itt. Mert addig el kell még beszélgessek vele egy-két dologról.

- Oké apu, a szobában leszek.

Felmentem, megoldottam a leckémet, és úgy döntöttem, amíg Alex jön, megnézek egy Glee részt.Éppen végeztem, megnéztem a tumbim, a twitterem és a fecebookom, amikor megjött Alex. Leszaladtam, és felhívtam, mielőtt még apu "üdvözölné". Volt vagy hét óra, mire elindultunk  hozzájuk.

- Szia anyu, szia apu. Majd jövök.

- Szia Kicsim, legyél jó.

- Oké, páá.

"Kérlek, mikor nem vagyok jó" gondoltam magamban, de rá hagytam.

Ti döntötök!!!

Heló Manók!

Lenne egy kérdésem, amire Ti adhattok választ. Azon gondolkodtam, hogy mi lenne, ha a következő részt Alex szemszögéből írnám? Mivel nem akarom keverni a történetet, néhány alkalommal lenne csak így. Hogy mi a feladatotok? Lent nézhetitek.


Kérdés : Legyen a következő rész Alex szemszögéből?
Feladat : Megjegyzésben annyit kell írnod EHHEZ a poszthoz, hogy szeretnéd-e az Ő szemszögéből is.

Ha lesz rá jelentkező akit érdekelne, ha nem, mára szeretnék új részt, így kérlek, minél előbb írjatok.

Puszi.  Xx.Dina

34.

 Reggel már szinte úgy ébredtem, hogy boldog vagyok. Aha, nem. Szakad az eső, borult, sötét reggel van. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból, elmentem a fürdőbe és felfrissítettem magam egy kicsit. Kicsit használtam a szempillaspirálom és őszintén remélem, hogy nem fog  elmosódni. Visszasiettem a szobámba, átöltöztem, és indulhattam a szakadó esőben. Éppen hogy kiértem az ajtón, szenvedtem egy sort a kulccsal, aztán folytattam utamat a kapuig, ahol szintén szenvedtem. A ház előtt egy fekete kocsi állt, ami Alexéké. Kaptam egy sms-t Alextől, hogy szálljak be hátulra.

- Jó reggelt. - köszöntem.
- Neked is Kincsem. Rettenetes idő van, remélem nem gondoltad hogy hagyunk elázni... - mosolygott Kata néni.
- Köszönöm.
- Semmiség, Alex egész reggel azzal fárasztott, hogy "az első dolgunk hogy eljövünk érted"... - nevetgélt.
- Anyu....
- Igen fiacskám?
- Beégetsz a Barátnőm előtt...
- Jajj, bocsánat. Bella, remélem nem baj.
- Dehogyis. Ez csak olyan cuki dolog mint a kis Alex képe az óriásai plüssmacival - kuncogtam.
- Neeee, megmutattad neki??? - akadt ki Alex.
- Öhm...
- És mikor??
- Amikor ottaludtam nálatok és leléptél zuhanyozni. Leosontam beszélgetni anyukáddal, és mutatott egy-két képet...
- Kösz... - sziszegett Alex, és lejjebb csúszott az ülésen.
Odaértünk a sulihoz, elköszöntünk, és indultunk befelé. Alex folyton morgolódott amit persze nem hallottunk. Luca az osztályba le is támadott, hogy mi a problémája, mert nem reagál a kérdéseire.

- Megsértődött mert az anyukája tök édes képeket mutatott nekem róla - mondtam, miközben a szekrényembe pakoltam.
- Úúú, olyant én is láttam. Zsófi-néni tök a tök cukker fiát mutogatta.
- Tudom, ott voltam én is....
- Ja, tényleg. Ajj máár... - szomorodott el.
- Nyugi, nem probléma. Nem sokáig (annyire nem...) voltam együtt vele, de van amit én sem tudok...
- Oki, ha te mondod - nevetgélt.

Ez volt első óra után (matek) aztán jött egy dupla-irodalom, tesi, infó és nyelvtan. órák után siettünk, de anyu eljött értünk. Otthon szórakoztunk a gitárommal, tévéztünk, de csak addig ameddig apu haza nem jött. Ő nem bírta, hogy a tizenöt éves lányának barátja van, aki már oda is merészkedik a "területéhez". Így tehát a szobámba szórakozunk. Nyolc óra fele jött érte az anyukája, de csak kilenc körül mentek el, mivel anyuék leültek beszélgetni erről-arról, meg gondolom a gyerekeikről... Hát igen. Olyan éjfél körül sikerült is elaludnom, mert átjött Napsi (akinek aludnia kellett volna, de shh...) és órákig áradozott valami aranyos, meg tök kedves srácról, akibe valószínűleg belezúgott. Ajj-ajj. Szegény húgom, csak rontja az életét a sráccal. Emlékszem, kiskoromban úgy voltam ezzel, hogy fhuj! De jött egy srác, és ahw.... mindegy is.
♥ (L) ♥

33.

A tegnap esti Mc Donald's jól kifárasztott, bár inkább nem a Meki, hanem a hangulat. Nagyon jól éreztük magunkat a bésekkel, és ami meglepett, hogy ők páran nem szeretik a többieket, csak a kimaradt emberek közül is csak a fiúkat. Nem hiába, Lilláék olyanok, mintha az övék lenne az egész suli.....

Mivel enyhe idő volt, lazán öltöztem. Halvány naci, fekete spagettipántos trikó, félvállas pulcsi (<3) szürke sapi, kis kerek fülbevaló és rá a kabátom. Éppen Alex várt, de mire kimentem a házból már eltette a telefonját.

- Jó reggelt - köszöntem.

- Neked is aranyom. - gyúnyolódott. Igen... a hétvégén elmentünk a nagyiékhoz Alexxal, és a nagyi mindenkinek azt mondja, hogy "aranyom". Így amikor csak teheti, a kis drágaság így hív. És igen, élvezi....

- Nem volt még elég, amit tegnap kaptál? -  kérdeztem. A storyhoz hozzá tartozik az is, hogy mivel egész hazafelé ezzel cukkolt, kénytelen voltam megleckéztetni. Jól megcsiklandoztam, Ő fulladt a röhögéstől, aztán pofon, csók, pofon, és khmmm.....  kicsit hosszú csók.

- Melyik része?

- Első..... második..... döntsd el te.

- A második feléből kérek ráadást. - mosolygott.

- Mikor?

- Mindig. - válaszolt,és megcsókolt. Bár, éppen már a suli előtt voltunk.

Ma dupla rajzóránk volt, utána egy matek. A tenár jól megszívatott, majd' húsz percig álltam a táblánál, és kikapartam egy hármast. Utána földrajzon egy ötöst kaptam, és volt egy bioszunk, egy balettunk, és egy angolunk. Húúú..... angolon a színötös pasim lefelelt, és húsz percig húzta az időt, majd összefoglaltunk, és legközelebb TZ. Majd áthívom Alexet, hogy korrepetáljon.... :'D

32.

Nincs annál jobb, mint a hűvös utcáról belépni a suli területére, azon belül is az osztályunkba.  Letettem a cuccom, lesétáltam a büfébe, és a pizzás-csigámmal elindultam ki az udvarra. Az udvaron s megszokott csapat állt (az osztályunk és néhány végzős srác...) és megindultam feléjük. Luca mosolyogva integetett nekem, és egy pillanatra elengedte Marci kezét és elindult felém.

Colaaa, I love you! <3

- Haliiii, mizus? Mit hoztál? Kapoook? - kérdezgette.

- Hello, semmi és egy picit.

- A pizzásat?

- Egy pici pizzásat. - mondtam, és odamentem Alexhez.

- Hogy tudsz ilyent enni kora reggel? - kérdezte.

- Te hogy nem?

- Jogos. Ezért kapsz egy.... - kezdte, és megcsókolt. Az épület ajtaja kicsapódott, és az osztályunk felé igyekező dirinénit figyeltük.

- Bella és Alexa, szeressétek egymást távolabbról, vagy iskolán kívül - kezdte.

- A nevem A-L-E-X! - betűzte. - Alexa ott jön! - mutatott a rend szerint csinosan felöltözött Alexára.

- Nem érdekel! Luca és Marcell, össze akartok fagyni? Nem akkor engedjétek el egymást! Nett nem alázza a gyengébbeket, és az összes elteszi a telefonját. Világos?

- Nem. El tetszene mondani még egyszer? - mosolygott, vagyis próbált szépen mosolyogni Ádi.

- Hogy mennyire az agyamra mentek.... - mormogta.

- Naa, akkor. A rémálmom az volt, hogy ülök az ágyamon, és egy zombi-vámpír keverék berepül a szobámba átváltozik, és úgy néz ki mint Hella, csak zombiba. - mesélte Ádi.

- Nekem meg, hogy szőrcsomót öklendezek, mer' vérmacska vagyok, és olyan az alakja, mint Ádi fejének. - mondta a b-s Hella, aki Biával és Katával ácsorgott mellettünk.

- Ha-ha-ha. Kacagok.

- Persze. Mert te olyan komoly vagy, mint a vakbélgyulladás, nem Rokon? - röhögte ki Hella az uncsitesóját, akit persze beégetett.

- Néha letagadnálak.

- Az érzés kölcsönös haver.

- Gyertek, csöngettek. - mondta Marci, és megindult az ajtó felé. Fél perc múlva senki sem volt a helyünkön, mind bementünk.

Egy kemény fizika után dupla-angol volt, majd matek, nyelvtan, és tesióra. Wáá, az utolsó tesiórákat mindenki ugyanannyira szereti. Sehogy. Már éppen elindultunk volna Alexxal haza, mert utána Mekibe mentünk volna, amikor visszanéztem, és megkérdeztem a bés lányokat(csak Katát, Hellát és Biát) hogy jönnek-e Mekizni, meg hívtuk a bés Bálintot, Ricsit és Kriszt.

- Hé srácok, van kedvetek Mc Donal's-ozni velünk? - néztem rájuk, akik egy csoportban beszélgettek.

- Persze, miért ne? - kérdezte Krisz.

- Oké, akkor itt hatkor, és együtt indulunk.

- Oké. - nézett fel a vad, narancs színű hajából Hella. - Köszi, majd ott talizunk.

Éppen elindultun haza, amikor Alex kérdőre vonta a viselkedésemet.

- Hát ez?

- Mi ez? - kérdeztem vissza.

- Én is ezt kérdezem. Hogyhogy kedves vagy velünk?

- Egyszerű.  Ők nem olyan sznobok, mint a többi. Hadd szórakozzanak.

- Oké, te tudod - mondta, és egy puszit nyomott az arcomra.

31.

Reggeli hideg idő és egyedüli séta és közben az a 

valaha volt legjobb dolog. Kedvem sincs, nincs ki felvidítson, mondhatom.... értelmes dolgok. Furcsálltam, hogy senkit sem találtan az udvaron, így a büfébe mentem, vettem magamnak egy kis kaját, és indultam az osztályunkba. Jéé... mindenki csöndben van.... ja, várj! Mégsem. Ha-ha. De jó kedvem van. Hogy is van?.... ja, igen "I'm Happy".

Gitár + Alex = ♥♥♥

- Bellaaaaaa! - szaladt oda az osztály végéből Bence. - Ülj le, Pétery mindjárt megmondja az eredményeket.
Igen, igen. Az osztály elején, a két táblánk között van egy nagy tévé. Hiába, modern suli....
- Oké. És pontosan mikor?
- Most. - jött oda Alex, hogy "köszöntsön". Khm...
- Kedves diákok. - kezdte a diri-néni. Ennyit hallottam, mivel Alex elvonta a figyelmem. Mögöttem ül, és folyton bökdösött. Amikor hátrafordultam egy olyan "igen? mit szeretnél?" mosollyal nézett rám. A végéből már csak ennyit hallottam. - Akkor mostantól az iskola stúdiósai..... 9/a Csík Bence és Farkas Roland. A stúdió termében, a következő szünettől kezdhettek. Gratulálok. - mondta. - Vagy nem.... - köhécselt. Wááá, tehát a diri-néni nem csíp minket?? Most sírni fogok.

- Jujjj, Bella, de tuti a hajad! - ugrándozott mellettem Luca.
- Köszi. Délután átjössz? - kérdeztem.
- Őő, bocsi, Marcival sétálni megyünk.
- Oké, akkor holnap?
- Holnap jó.
- A-a. Bowlingozni megyünk. Bocsi, kérd meg a herceged. - hajolt közénk Marci mire megcsaptam. Ez így megy. Luca is csapkodni szokta Alexet, de persze a srácok nem haragszanak meg ránk.
- És szőke herceg fehér lovon? - kérdeztem.
- Nem. Sötét herceg csóri motoron. - mondta Marci.
- Akkor jó szórakozást.

Este, suli után Alex átjött és filmeztünk. Vagyis... filmeztünk volna, ha nem jön rá az öt perc (mi félórás volt) és nem csiklandoz folyton. Nem baj. Így szeretem. Egy pillanatra benéztem skypera, és Luca videóhívást indított.

- Sziaaaa Bella.- mosolygott.- És szia Alex. - látta meg a mögöttem ülő barátomat.
- Mi?? Ott van Alex? - hallottam Marci kétségbeesett hangját.
- Hali, és igen.
- Alex, ember, ments meg!! Ez a cukorfalat pink egyszarvút akar. Megőrít.
- Öhm.. Akkor jó szórakozást. Csáó. - intett bele a kamerába, és lecsukta a laptopom tetejét.
- Köszi, már akartam kérni - mosolyogtam rá.
- Alap, hogy neked bármit - mondta.
- Mit csináljunk?
- Gitár, vagy van pár ötletem... - mondta, és mire felálltam, megfogta a kezem, és az ölébe rántott. És kaptam egy csókot... mag plusz egyet... meg... áá, hagyjuk, sokat.

30.

jan. 11, szombat

Kezdjük a tegnap délutánnal. Húha....  Ugye anyuval és Napsugárral indultunk vásárolni, amire azt hittem, szörnyű lesz. ég hogy szörnyű?? Ellenkezőleg. Először cipőboltba mentünk, mert ugye a sajátom (és a húgomé is) kezd összemenni. Én megtaláltam a cipőt, amibe bele is szerettem (fekete, szegecses, magas szárral <3) ami persze bundás. Napsugárnak valami bundás csizmát találtak anyuék, ami különösebben nem is nagyon érdekel. Utána elmentünk a fodrászhoz, mivel a hajam megint külön életet él, (mint elég sokszor) meg kezd lenőni a barna szín, így a fodrász kifakította, és visszatértek a pink-fekete melírok. A fodrász után elmentünk vásárolni, így az Invázióba is benéztünk, bár mondjuk úgy, beparancsoltam a húgom, utána pedig anyu is bement. Örök hála, mivel négy nagyon jó nacit találtam, na és hozzávaló pulcsikat. Hűű.... Később még vagy két üzletbe benéztünk, mivel a húgicámnak nem voltak megfelelő dolgok.

A hó ami tegnap szállingózott, nemcsak, hogy felolvadt, olyan napsütést csinált, hogy azt hittem tavasz van. Reggel (reggel, hagyjadmá', monjuk azt hogy kilenc körül...) anyu jött be a szobámba, és szólt hogy vendégem van. Mivaaaan??? Gyorsan felöltöztem (cicanaci, Korn logós póló) és megcsináltam a hajam, ami egy copfból állt, és elmentem mosakodni. Mire visszaértem a szobámba, meglepetésemre Alex állt a szobámban.

- Jó reggelt. Hát te? - kérdeztem.- Szia. Gondoltam átjövök, mert ha nem teszem, lehet tíz körül akár várhatnánk a Parkban is, de nem jönnél...

- Oké-oké. Ott a pont.

- Tudom. Csinos a pulcsid. - dicsért meg, és adott egy "jóreggelt" csókot. Khm...

- Bellám, reggeli!!! - kiabált fel anyu.

- Pillanaaat - ordítottam vissza. - Jössz?

- Hááát.... - kezdte. Igen, a múltkor itt evett valami bolti dolgot, és utána a vécéről írt nekem. Szegény...

- Nyugi, anyu reggelit csinált.

- Mire várunk? - nevetett, és lementünk enni.

Tízkor elindultunk a Parkba, ahol Marci és Bence éppen a  mellett csajozott. Mi ketten elmentünk venni ásványvizet (ötöt mivel nem vagyunk szemetek, és legyen egy tartalékba) és elindultunk vissza. Addigra már a két barátunk a félcső mellett üldögélt.

- Szemetek vagytok, oké? - "köszönt" Marci.

- Nektek is szép napot. - köszönt Alex.

- Ki a szemét? - néztem rájuk.

- Te.

- Merthogy?

- Mert a csajok akik itt voltak, benyelték, hogy deszkázik, is kellettél volna, hogy fedezd. És az előbb azt mondta, hogy nagyon seggfejek vagytok. - mondta röhögve Bence.

- Kösz ember. - nézett rá Marci.

- Én seggfej??? - néztem rá röhögve, és kivettem két flakon ásványvizet. - Szomjas vagy? Nesze, igyál. - dobtam neki az egyiket, és a másikat is. Mind röhögtünk, mire Marci felkelt, megölelt. és egy puszit nyomott a hajamra. Nem azért, mert még mindig szeret (Luca a csaja, na) hanem, mert jó barát. Alex ezt jól tudjaa. Nem verné meg miattam, mert tudja, hogy fontosak nekem.

- Oké. Csak ülünk, vagy deszkázunk is? - kérdezte Bence.

- Deszkára fel! Bár kétlem, hogy sikerül győznötök ellenem. - mondtam.

- Miii?? Ez kihívás? /Bence/

- Ki minek veszi.

Oké. Ez a kihívás dolog bejött, ugyanis nyertem. Ha-ha. Kiállni ellenem? Ha-ha. Otthon leültem a gép elé, és ahogy belépte, betöltődött a skype, és rengetegen írtak rám. Fúú.... akkor lassan offline módba lépek....

29.

Nem is tudom, mi a  furább. Az, hogy szállingózott a hó, vagy hogy ma a nap felében szükségem volt a telefonomra és a zenéimre. Akkor mindent sorban.

Reggel amíg kiértem a kapuig, szenvedtem egy kicsit a "fújdogáló" szélben. Marci várt a kapuban, mivel szinte minden nap mással megyek. Elnézte a bénázásom, és mosollyal díjazta. Ha-ha.

- Hétvégén én is mehetek veletek deszkázni? - "köszöntött".

- Deszkával?

- Neeem. Nem deszkázom. Bmx-el.

- Nekem8. Kérdezd Alextól.

- Akkor szombaton tízre a parkban találkozunk négyen.

- ???

- Alex azt mondta, kérdezzelek téged. A másik meg, azért négyen, mert jön Bence is. Oké?

- Klasz. Akkor park?

- Ahha. Nemrég építettek egy tök cool pályát. Ki kell próbálnunk!

- Te tudod.

- Jó reggelt kicsim - köszöntött csókkal Alex, amikor a sulihoz értünk.

- Neked is. Bent mi van?

- Fúú, sok ratyi zene. Bírni fogod?

- Bízd ide. Megoldom. Szerencsére a telóm életmentő.

- Na meg a Fall Out Boy, nem? - kérdezte. Ahh.... túl jól ismer.

- Meg a Skrillex.

- Már ő is?

- Naná.

- Bakker srácok, havazik! - mondta hirtelen Ádi.

- Hogy te mekkora..... - kezdte Alexa, mire a kabátjára pillantott.

- Nem vagyok hülye. Beleesett a számba, oké?? - röhögött.

- Inkább menjünk be. Jobb lesz, az őrszem mér úgyis az ajtóban áll. - mondtam, Péterfyre pillantva.

A negyedik óra után, már fülhallgató nélkül mászkáltunk, mert a tizenegy bés srácok kezdtek Papa Roach-ot, és Sum 41-et adni. Már akartam kérni..... A suli előtt éppen megbeszéltük a szombatot, amikor jöttek a b-s lányok.

- Akkor szombat, tíz óra. Okés? - kérdezte Alex.

- Oké. Mi lesz akkor? - kérdezte Ivett.

- Leülök Wc-re. - válaszolta Ádi.

- Semmi. Léptünk, pápá. - mondtam, és gyorsan elslisszoltunk. Na, ez egy ilyen nap. Akkor indulunk anyuval vásárolni. Wáááá.  Vigyázz Invázió, jövök. Na jó, nem ilyen komoly a dolog....

28.

Szeles reggel, napsütéses idő és hulla-fáradt fiatalok. Igen... ez jellemezné a mai napot. A 12/c ezdte a zenéket, így mire besétáltunk a folyosóra, éppen egy Skillet szám szólt, a Comatose. Fúú, nagyon-nagyon szeretem ezt a számot, de attól még Roliéknak kell nyerni.

- Hali. - köszöntem belépve az osztályba.

- Sziahello. - köszönt Bence. - Kész a házid?

- Volt házi???

- Ja, kell?

- Áh.... hagyd. Latter úgysem fog felszólítani, ha színlelek egy kicsit. -mondtam tök jogosan,  mert ugye, az irodalom-tanárnőnek a "kedvencei vagyunk".

- Lusta vagy? - kérdezte Luca.

- Nem, csak.... jobb dolgom volt. - mondtam, és rámosolyogtam Alexre. Igen... Tegnap valami öt órát skypeoltunk Alexxel. Hogy miért? Háááát..... fontos megbeszélni valóink voltak. Ennyit erről. - Mi volt a jobb dolog? - jött oda egy csókért.

- Titok.

- És sosem árulod el?

- Nem.

- Tuti?

- Igen.

--------- Kaptam tőle egy hosszú-hosszú csókot, és azt hiszem fogadásban is vesztenék ellene.----------

- Váááá, fogjátok vissza a szerelmeteket a szinglik előtt. - mondta Dani. - Hé, ti ott hátul! Ez rátok is vonatkozik!!!

- Jól van, oké. Majd mindjárt. - mondta Alex, és kaptam még egy csókot. Muhahaaa....

- Alex, kérdezhetek valamit? - tettem fel az első kérdésem, míg kimentünk az udvarra.

- Igen?

- Van délutánra programod?

- Marciékkal megyünk bmx-ezni.

- Oké. Hétvégén deszkázunk?

- Bella. Te és a deszka? Komoly?

- Halálosan. Öt éve deszkázok, és versenyeket is nyertem.

- És én miért nem tudtam?

- Kérdezted?? - mosolyogtam rá.

- Oké. Győztél.

A 10. elfogadható zenéket játszott, de attól még az osztályba a saját zenénk szól.. Hahaha. Otthon anyu mondta, hogy pénteken elmegyünk vásárolgatni, és veszünk pár új rucit nekem és Napsinak. Igen.... újabban megint "lenyúlhatnékja" van, és muszáj bevásárolnunk. Juhúú, és akkor elmegyünk fodrászhoz is. <333

27.

A mai nap után már örülök, hogy anyuék elfogadják, hogy a suliba igenis kell a telóm. Hogy miért? Inkább ne......

Reggel megint Napsugár rikácsolására ébredtem (zene füleimnek. ja nem, az csak a Fall Out Boy muhahaa) úgyhogy már hat órakor ébren volt. Hahh... kényszerkelés.

Felmentem az osztályba, de a folyosón rohantam, mert valami iszonyatos disco-mix volt. Miért? A kilenc bés Lilla és Ivett a mai "didzsé".

- Mi ez a borzalom??? - kérdeztem, ahogy beléptem az osztályba. Ahha, csak válaszom nem volt mert mindenki a saját zenéjét hallgatta.

Volt aki fülhallgatóval (Kitti, Roli, Bence, Dani, Alexa, én) volt aki az nélkül, (Alex, Marci, Ádi,) és a többiek az udvaron voltak (Dávid, Betti, Peti, Luca, Áron).

- Jé, szia. - kaptam egy "de rég láttalak" csókot Alextől.

- Egész nap ez lesz? - kérdeztem.

- Sajnos....

- Na, akkor én leszerelem a rádiót. - röhögött Dani.

- Én meg berúgom a stúdió ajtaját. - folytatta Roli.

- Én meg megmondom Ivettéknek, hogy otthon hallgassanak ilyen szarokat. - mondta Alexa.

- Te Alexa, neked ezek nem spanok? - kérdezte Ádi.

- Nem. Kifejezetten rühellem őket. Csodálkoztok? Nagyképűek, kivéve Biát, Katát és Hellát. Sőt, Hella humorát bírom. - mondta.

- Alap, én tanítom. - röhögött fel Ádi.

- Holnap mi lesz? - nyöszörgött Luca.

- 12/c és 10. - mondta Marci. - Tűrhető zene.

- Honnan tudod? - kérdeztem.

- Megbízható források - kacsintott.

A zenéket csak-csak kibírtuk, és otthon hallgathattam hasonlót, mert sajnos a húgommal voltam, Stell nem volt, így bömbölt valami ratyiság. Lucával behúzódtunk a szobába, és magazinokat olvasgattunk és teszteket töltöttünk ki. Olyan csajos program.... lett volna, ha az ízléstelen húgom, nem Justin Biebert hallgatott volna. Erről ennyit.

26.

jan. 7, kedd

A mai nap kicsit.... hááát.... mondhatni érdekes. Kicsit siettünk Lucával az osztályba, és és éppen hogy beértünk fizikára. Barna tanárnőnél megúsztuk egy "üljetek gyorsan a helyetekre" nézéssel. Szünetbe adtam Alexnek egy csókot, és megkérdeztem, hogy merre van Roli és Bence.

- Péterfy mától igazgató, és új stúdiósokat választ. - mondta Ádi.

- Értem. Mire számíthatunk?

- Vegyes. Ma egész nap Roliék nyomják a zenét. - ölelt át Alex.

A következő pillanatban felcsendült egy ismerős zenének a dallama, és Dani lépett az osztályba.

- I'm Sexy and I Know It - "énekelte", miközben furcsán táncikált.

- I'm Sexy and I Know It - folytatta Marci és Alex.

- Oké, tudjuk hogy azok vagytok - mosolyogtam, és dobtam egy puszit a levegőbe.

- Lehet tudni mi lesz még a listájukon? - kérdeztem, hátha tudhatom, ez után mire számíthatok...

- Párat biztos tudunk, igaz haver? - kacsintott Alex Marcira, és kaptam egy csókot. Öhm.... na és még egyet.....

Kimentünk a folyosóra, Lucával elpakoltunk a szekrényünkbe, amikor a rádióba meghallottam az újabban kedveskedő Bence hangját.

- Először is megköszönnénk, ha szavaznátok ránk. Az aulában lévő szavazóládákba tegyetek be egy papírt, amire firkantsátok rá hogy "R&B". Thanks. A következő dal szóljon Varga "forevörmjúzik" Bellának.

- Szóljon tehát a Fall Out Boytól a Beat It. - mondta Roli.

Az egész napos zene után én úgy gondolom, hogy Rolséknak (ezt a nevet adták neki a srácok, "Rols". nem is olyan rossz....) van esélyük az első helyre. Bár még vissza van a 9/b, a 10, a 11/a és b/ és a 12/c. Nem mindenkinek lesz egy egész napja, de ez minket nem nagyon érdekel. A 9/b-ből a lányok jelentkeztek, de azt hiszem nem lesz túl nagy sikere a Beyonce/Justin Bieber/ Britney Spears daloknak......

25.

A mai nappal abszolúte semmi problémám. Ahogy kiléptem a kapun, megcsapott a január hűvös szele. Ja nem, mégse. Enyhe, kissé szeles idő.Alex nem tud minden nap elém jönni, ezért Lucával mentem.

- Úúú, és tényleg már tudsz is a gitárokon játszani? /Luca/
- Igen, és a kedvencedet is tudom. - mosolyogtam.
- Tényleg?A Let Her Go-t? De jó. - vigyorgott.

- Igen.

A sulihoz odaérve adtam egy gyors csókot Alexnak, és Lucával indultunk az osztályba. Beszélgettünk, és eljött az infóóra. Földes tanárbá' bejött órára, és kezdtük az órát. Haladunk az anyaggal, amikor megcsörrent Luca telefonja.

- Igen? Tényleg? Persze. Okéoké. Sietek, puszi. - intézte a hívást, amúgy infóórán.
- Luca, valami baj van? - kérdezte Földes.
- Tanár úr, el kell mennem. - mondta Luca.
- És mégis miért? - értetlenkedett a tanárbá'.
- Elnézést, de születik a húgom. Ott kell lennem! - mondta, és el is indult.
- Miért nem ezzel kezdte?? - forgatta a szemeit. - Oké gyerekek. Mindenki foglalkozzon a dolgával.

Az órák gyorsan elteltek, aztán utolsó óra előtt hívott Luca.

- Na, mi történt? Odaértél? - kérdeztem.
- Igeeen, és megszületett a húgom.
- De jó, és mi a neve?
- Tóth Emese, és nagyon ééééédi.
- Mikor látom majd?
- Öhm... azt hiszem hétvégén. - gondolkozott.
- Az jó. - mondtam. - Na lépek, jön Farkas. Csácsá.
- Pápá, üdv a többieknek. - mondta, és letettem.

Utolsó óra után indultunk ha, és utána Alexxal moziba. De előtte még a hisztis húgom megállított.

- Hát te hova? - kérdeztem tőle.
- Közöd? - kérdezett vissza. Wáhh....
- Van, mivel elvileg a húgom vagy.
- Erre-arrra.
- Vagyis?
- Móniékkal plázába. Esetleg mehetek, vagy van még valami?
- Nem mész sehová, mert anyu nem engedte meg. Másodszor meg kérlek, kicsit több tiszteletet. - mondtam, kissé idegesen.
- Chh.... mert neked annyi jutott. - mondta.
- Na jó, Bella, indulunk? - kérdezte Alex.
- És a barna herceg bicajjal, kiment a dolgokból. De édes.... Bah! - kezdte Napsi.
- Oké, most már jó lenne befogni oké??
- Bella, hagyd..... - csitított Alex, vagyis, csak próbált...
- Nem! Nem hagyom, hogy egy kis mitugrász' mondja meg, hogy mikor mit tegyek. Jó lenne visszavenni a pofikádból, aranyom! - ordítottam, és elindultam lefelé.
- Gyűlöllek!!!! - ordított utánam.
- Csók kincsem, ilyen az élet. - kiáltottam mosolyogva. Ha-ha. Ezt a kört is én nyertem.
Mivel a Alex látta, hogy dühös vagyok, én választhattam filmet. Szegény  végigszenvedte az Álom.Netet, de én szeretem. És persze hatalmas respect neki, mert kibírta.

 ♥-Alex-♥
: