35.

Péntek van, végre. Úgy látszik, a péntekeket az időjárás is szereti (vagy mi...) mert a tegnapi esős, hideg idő után, ma sokkal kedvesebb időjárás lett. Gyorsan elkészültem, és indultam a suliba. Anyu hagyott egy cetlit a hűtőn, amin az állt, hogy "Hívtak a suliból, az utolsó két órád elmarad. Puszi. xx.Anyu" Gyorsan rá is jöttem, hogy az említett két óra az az egyik ofői és a fizika. Yes!.... Kiléptem a kapun, elővettem a telefonom, és úgy döntöttem, hallgatok egy kis zenét odafelé. Aha, nem. Elképesztően édes hangot hallottam meg.

- Szija Bejja - hallottam. Léna Alex húga, aki a múltkor nem volt otthon amikor voltam, így én is nemrég ismertem meg. Ott mosolygott a helyes Bátyja mellett.

- Sziasztok. Kicsilány, hát te mit keresel itt?

- Anujék nincenek otthon, és Ajex bevisz a sujiba. - mosolygott még mindig.

- Alex, mi lesz Péterfyvel?

- Kidumálom, hidd el. - mondta, és amikor odaértem, Léna nyújtotta a kezét, hogy vegyem fel.

- Na gyere te kis törpe. Szereted a cukorkát, ugye?

- Ühüm.

- Majd a suliban veszek neked.

Odaértünk a sulihoz, és az udvaron ülő csapatunk hangos húúú-zásba kezdett. Ilyenkor az egyetlen, az utánozhatatlan Ádi természetesen nem bírja ki megjegyzés nélkül.

- Huhúúú, már itt tart a kapcsolatotok? Egy kisgyerek???

- Kuss, vagy betömöm a pofádat büdös zoknival - röhögött Marci, majd odajöttek hozzánk Lucával. - Szia Léna, kapok pacsit?

- Majsziiiii.

- Na de komolyan. - kezdte újra a kedves Ádám. - Itt tartotok, hogy...... - kezdte, de nem tudta befejezni.

*CSATT *

- Te megütöttél?? - nézett rám, mint akinek emlékezetkiesése van.

- Meg ám.

- Gyertek, induljunk.

- Oké. - felelték mind.

Még az aulában összefutottunk Péterfyvel, aki mondhatom, egyből kiszemelte Lénát.

- Egri és Varga! Mit keres itt egy kisgyerek???

- Igazgató asszony. A szüleim nincsenek otthon, a nagyiék messze vannak, az óvoda szünetel, így muszáj volt elhozzam a kishúgom. Ne tessék haragudni.... - nézett rá aranyosan Alex.

- Ott van Viki is, nem? - súgtam a fülébe.

- Shh.... nem ért rá.

- Ja, oké.

- Kedves Alex! Mára még itt maradhat, de ha még egyszer behozza ide a húgát, mehet vele haza, de nem kell visszajönnie.

- Jó, oké. - mondta Ádi.

- Tessék, Nett?

- Azt mondtam, milyen csinos ma a dirinéni.

- Bella, mióta van.... - kezdte Luca.

- Nincs, dioptria nélküli, és azért mert jól áll.

- Oké.

Szegény Lénának (meg persze nekünk is, de ez alap...) végig kellett szenvednie(ünk) egy egy tesit, egy törit, kémiát és ofőit.. Utána Alex hazavitte a húgát, én meg hazamentem. Apu épp a konyhában, illetve a hűtőben keresett valamit.

- Szia.

- Szervusz kicsim. Volt itt egy torta tegnap. Nem tudod hogy hova tűnt?

- Stell elvitte a koleszba.

- Aha, oké. Mizujs? Mi volt ma az iskolában?

- Alex behozta a húgát, Ádiék egész nap nyúzták a kislányt. délután jön át Alex és filmezünk. Ja, és apu! Ott aludhatok ma Alexéknél?

- Anyád mit mondott?

- Hogy kérdezzelek téged.

- Aha, akkor menj csak nyugodtan. Addig jó, ameddig te alszol ott, és nem Ő itt. Mert addig el kell még beszélgessek vele egy-két dologról.

- Oké apu, a szobában leszek.

Felmentem, megoldottam a leckémet, és úgy döntöttem, amíg Alex jön, megnézek egy Glee részt.Éppen végeztem, megnéztem a tumbim, a twitterem és a fecebookom, amikor megjött Alex. Leszaladtam, és felhívtam, mielőtt még apu "üdvözölné". Volt vagy hét óra, mire elindultunk  hozzájuk.

- Szia anyu, szia apu. Majd jövök.

- Szia Kicsim, legyél jó.

- Oké, páá.

"Kérlek, mikor nem vagyok jó" gondoltam magamban, de rá hagytam.

Ti döntötök!!!

Heló Manók!

Lenne egy kérdésem, amire Ti adhattok választ. Azon gondolkodtam, hogy mi lenne, ha a következő részt Alex szemszögéből írnám? Mivel nem akarom keverni a történetet, néhány alkalommal lenne csak így. Hogy mi a feladatotok? Lent nézhetitek.


Kérdés : Legyen a következő rész Alex szemszögéből?
Feladat : Megjegyzésben annyit kell írnod EHHEZ a poszthoz, hogy szeretnéd-e az Ő szemszögéből is.

Ha lesz rá jelentkező akit érdekelne, ha nem, mára szeretnék új részt, így kérlek, minél előbb írjatok.

Puszi.  Xx.Dina

34.

 Reggel már szinte úgy ébredtem, hogy boldog vagyok. Aha, nem. Szakad az eső, borult, sötét reggel van. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból, elmentem a fürdőbe és felfrissítettem magam egy kicsit. Kicsit használtam a szempillaspirálom és őszintén remélem, hogy nem fog  elmosódni. Visszasiettem a szobámba, átöltöztem, és indulhattam a szakadó esőben. Éppen hogy kiértem az ajtón, szenvedtem egy sort a kulccsal, aztán folytattam utamat a kapuig, ahol szintén szenvedtem. A ház előtt egy fekete kocsi állt, ami Alexéké. Kaptam egy sms-t Alextől, hogy szálljak be hátulra.

- Jó reggelt. - köszöntem.
- Neked is Kincsem. Rettenetes idő van, remélem nem gondoltad hogy hagyunk elázni... - mosolygott Kata néni.
- Köszönöm.
- Semmiség, Alex egész reggel azzal fárasztott, hogy "az első dolgunk hogy eljövünk érted"... - nevetgélt.
- Anyu....
- Igen fiacskám?
- Beégetsz a Barátnőm előtt...
- Jajj, bocsánat. Bella, remélem nem baj.
- Dehogyis. Ez csak olyan cuki dolog mint a kis Alex képe az óriásai plüssmacival - kuncogtam.
- Neeee, megmutattad neki??? - akadt ki Alex.
- Öhm...
- És mikor??
- Amikor ottaludtam nálatok és leléptél zuhanyozni. Leosontam beszélgetni anyukáddal, és mutatott egy-két képet...
- Kösz... - sziszegett Alex, és lejjebb csúszott az ülésen.
Odaértünk a sulihoz, elköszöntünk, és indultunk befelé. Alex folyton morgolódott amit persze nem hallottunk. Luca az osztályba le is támadott, hogy mi a problémája, mert nem reagál a kérdéseire.

- Megsértődött mert az anyukája tök édes képeket mutatott nekem róla - mondtam, miközben a szekrényembe pakoltam.
- Úúú, olyant én is láttam. Zsófi-néni tök a tök cukker fiát mutogatta.
- Tudom, ott voltam én is....
- Ja, tényleg. Ajj máár... - szomorodott el.
- Nyugi, nem probléma. Nem sokáig (annyire nem...) voltam együtt vele, de van amit én sem tudok...
- Oki, ha te mondod - nevetgélt.

Ez volt első óra után (matek) aztán jött egy dupla-irodalom, tesi, infó és nyelvtan. órák után siettünk, de anyu eljött értünk. Otthon szórakoztunk a gitárommal, tévéztünk, de csak addig ameddig apu haza nem jött. Ő nem bírta, hogy a tizenöt éves lányának barátja van, aki már oda is merészkedik a "területéhez". Így tehát a szobámba szórakozunk. Nyolc óra fele jött érte az anyukája, de csak kilenc körül mentek el, mivel anyuék leültek beszélgetni erről-arról, meg gondolom a gyerekeikről... Hát igen. Olyan éjfél körül sikerült is elaludnom, mert átjött Napsi (akinek aludnia kellett volna, de shh...) és órákig áradozott valami aranyos, meg tök kedves srácról, akibe valószínűleg belezúgott. Ajj-ajj. Szegény húgom, csak rontja az életét a sráccal. Emlékszem, kiskoromban úgy voltam ezzel, hogy fhuj! De jött egy srác, és ahw.... mindegy is.
♥ (L) ♥