15.

nov. 25., hétfő

A mi nap is csúcs lett. A reggel kicsit furább lett mint általban, meglepődtem a beszélgetésünkön.... Úgy gondolom, nem mehet tovább ez az egész Marcival. És ő is erre gondolt.

- Te Bella, ez így nem lesz jó. Folyton vitázunk, csak a suliban nem. Túl sok ez az egész, és tudod jól, hogy már nem annyira tudunk beszélgetni, sőt semennyire. Ez így nem mehet  tovább.   /Marci/
- Tudom. Én is akartam mondani, de megelőztél. - nevettem.
- Ugye nincs harag? /Marci/
- Dehogy! De attól barátok? Legjobb barát, mint ha a bátyám lennél? /én/
- Naná, hugi :)

Rettenetesen boldog voltam, mert nem volt már meg az a bizonyos közös hang, mint előtte. És ezt ő is észrevette. A sulihoz érve odamentem Alexhez és beszélgettünk egy picit.

- Akkor most már szabad vagy? /Alex/
- Teljesen. /én/
- Ééééés kérsz egy kis időt? /Alex/
- Egy picit. /én/
- Letelt. Lennél a barátnőm? - kérdezte olyan hangerőn, hogy a többiek is hallották. Marcira néztem, aki bólintott egy kicsikét, hogy nyugodtan, mert örül, hogy összejövök Alexxal.
- Igen. - mosolyogtam rá, majd megölelt és kaptam tőle egy "örülök neked" puszit.

Egész nap kézenfogva sétáltunk a suliba, hazajött velem, és bemutattam anyuéknak. Anyu azt mondta, hogy helyes és szimpatikus "kis" fiú, apu azt mondta, hogy szemmel tartja, Napsit nem érdekelt, Stella pedig megkérdezte hogy már nem "dúlaláv" köztem és Marci között. Mondtam hogy "dúlaláv" csak Alexxal.
Este skypeoltam bátyóval (vagyis a fogadott bátyóval [Marci]), face Lucával és Alexxel. Azt mondta, hogy reméli, sokat csuklottam, mert rengeteget mesélt a szüleinek, és ennek nagyon is örülök.

Azt mondta, hogy anyukája azt kéri, hogy hétvégén menjek hozzájuk, mert szívesen megismerne. Ettől kicsit tartok, de sebaj. Majd kialszom magamból. Marci azt mondta, hogy örül, mert boldog vagyok, és bírja Alexot. De ha megbánt, azt nem ússza meg. Ééééés megkaptam Alextől a szerelmes - dalát.
Egész este azt énekeltem, és mindjárt bealszom. Akkor jó éjt.