7.

szeptember 10., kedd

Reggel mehettem egyedül, Marci beteg lett, úgyhogy d.u. viszem a leckéket.
*Sulinál*

- Na mi van? Hol a hősszerelmed? (Ádi)
- Marcit elhagytad? (Áron)
- Nem - nem. Megbetegedett. És gonoszak vagytok! - vigyorogtam :)
- Jóvanna'. Tudod hogy vicc, mi mind szeretüüüüüünk!!! (Ádi)
- Mi van? Ádi benyomott? (Én)
- Csak egy picikét sok volt a tegnap (Áron)
- Mi volt tegnap? Lemaradtam... (Én)
- Így jár az aki a szerelmét pátyolgatja. - röhögött Bence.
- Miiii?? Meghülyültél?! Tegnap még semmi baja nem volt!!! - mentem neki egy picikét.
- Jóvanna', nem kell kilökni a divatból!! (Ádi)- És ezt úgy mondta, hogy már mindenki sírt(!!!) a röhögéstől.

*Folyosón Lucával*

- Vadbarmok. (Luca)
- Ádi is az? (Én)
- Ez csak természetes. (Luca)
- Te mi is ez a buli dolog? Te is ittál vagy mi? - röhögtem fel.
- Izéé.... csak egy picurit... (nevetgélt L)
- Na szóval. Elmentünk Ádiékhoz, és Ádi bátyja, Tibi tartott egy ks bulifélét. És mi bementünk és az idiot pasim (Ádi) egyből megtalálta a piákat. (amúgy Ádi egy évvel idősebb nálunk Marcival és Áronnal együtt, úgyhogy az ő szavuk szent. :D)É meg leültem, és az egyik lány odajött hozzám, beszélgettünk mig az egyik haverja mondta hogy kóstoljam meg. Valami iszonyat ratyi volt... bah, több nem is kellett. De Ádi még mindíg csak röhögött meg minden hozzám oda sem jött. - sorolta.
- Huhh... ez húzós lehetett. (Én)
Hát még nekem! - nevette el magát Luca
Az órák úgy ahogy, de elteltek. És tartottam a szavam, tényleg beszélgettünk Petivel.

*Hazafelé*

- Te Bella. Mondthatok valamit? (Peti)
- Ez alap. (Én)
- Na szóval.... tudod... na... azt mondanám... Tudod, teszel nekem... (Peti)
- Óóóó, de aranyos vagy! Hát... öhmm... köszönöm, azt hiszem.(Én)
- De, nem haragszol, ugye? (Peti)
- Dehogyis. Kéne? (Én)
- Hát. Nem tudom. Nem igazaán értem mit lehet reagálni erre. - mosolygott.
- De hé, ugye Marcinak nem mondod? Mert utána tuti hogy kinyírna. (Peti)
- Dehogy mondom. Marcit meg ha kéne leállítanám, vagy ha olyant tenne, amit nem kéne, akkor kész, vége lenne ennek az egésznek. (Én)
- Hűha... Akkor most semmi esélyem? (Peti)
- Most semmi, de ha Marci valami rosszat tesz, akkor biztosan lenne. Megérted, ugye? (Én)
- Persze. (Peti)


Otthon elmondtam Stellnek, Ő  meg csak nézett.

- Hűha... Két héten belül két fiú. Tudsz valamit hugicám. Kezdesz rám hasonlítani. Bár picit még távolabb állsz... :D (Stell)
- Öhmm... köszönöm. (Én)
(Már elindultam kifelé, de visszafordultam:)
- Izéé... Stell? (Én)
- Igen? (Stell)
- Köszi. De tényleg, mindent. - mosolyogtam.
- Na, menj már, mielőtt rosszat mondok...! (Stell)

Később átmentem a betegemhez és elmeséltem a napot, kivéve a Petis dolgot. És látszólag jobban volt. Szegénykém. A héten nem is tud jönni...