20.

dec. 14, szombat

Arra ébredtem, hogy Napsi mellőlem ordibál anyunak.  Anyu csak annyit kérdezett, hogy ébren vagyok-e.

- Mii? Nem, még alszik! Nem, nem keltem fel! Majd felkel magától. Ja, oké. Akkor ébresztem.
- Elment az eszed??? /én/
- Miért is?
- Mert nem volt? /én/
- Mindegy, anyu kéri, hogy öltözz fel és menj le, segíts neki.
- Miért nem te?
- Mert te vagy az idősebb...

Kiderült, hogy anyu szerne mézeskalácsot, de el kell menjen, mert dolga van. Eddig oké. Na de én egyedül Napsival??? Azt nem bírom ki. Már mentem volna a telómért, de csöngettek. Marci volt.

- Szia, hát te? /én/
- Csak gondoltam átnézek.
- Remek, adok egy kötényt és segítesz sütni.
- Klassz. Mit sütünk?
- Mézesalácsot.

Igazábol jól elvoltunk, csak egyszer lejött a húgocskám, és csinált pár képet rólunk. Belépett a face-emre és feltöltötte azokat. Aztán csörög a telefonom. Alex az.

- Szia.
- Szia.
- Én is kapok?
- Mit?
- Amit Marci.
- Pár pofont amiért eszi a mézeskalácsot? - dobtam meg egy alufólia-galacsinnal.
- Nem, csak mézeskalácsot.
- Persze. Amúgy honnan tudod?
- Te, face, képek...
- Mi???? Áá, Napsiiiii - ordítottam, és leesett a telóm. Marci elmondta Alexnak, hogy mi a szitu, én meg szamoltam a húgommal.
Anyunak izlett a mézeskali. Napsi hónapos büntit kapott, és később átjött Alex. Filmeztünk.
Ő és én. Ketten. Csak mi. <3 <3 <3