30.

jan. 11, szombat

Kezdjük a tegnap délutánnal. Húha....  Ugye anyuval és Napsugárral indultunk vásárolni, amire azt hittem, szörnyű lesz. ég hogy szörnyű?? Ellenkezőleg. Először cipőboltba mentünk, mert ugye a sajátom (és a húgomé is) kezd összemenni. Én megtaláltam a cipőt, amibe bele is szerettem (fekete, szegecses, magas szárral <3) ami persze bundás. Napsugárnak valami bundás csizmát találtak anyuék, ami különösebben nem is nagyon érdekel. Utána elmentünk a fodrászhoz, mivel a hajam megint külön életet él, (mint elég sokszor) meg kezd lenőni a barna szín, így a fodrász kifakította, és visszatértek a pink-fekete melírok. A fodrász után elmentünk vásárolni, így az Invázióba is benéztünk, bár mondjuk úgy, beparancsoltam a húgom, utána pedig anyu is bement. Örök hála, mivel négy nagyon jó nacit találtam, na és hozzávaló pulcsikat. Hűű.... Később még vagy két üzletbe benéztünk, mivel a húgicámnak nem voltak megfelelő dolgok.

A hó ami tegnap szállingózott, nemcsak, hogy felolvadt, olyan napsütést csinált, hogy azt hittem tavasz van. Reggel (reggel, hagyjadmá', monjuk azt hogy kilenc körül...) anyu jött be a szobámba, és szólt hogy vendégem van. Mivaaaan??? Gyorsan felöltöztem (cicanaci, Korn logós póló) és megcsináltam a hajam, ami egy copfból állt, és elmentem mosakodni. Mire visszaértem a szobámba, meglepetésemre Alex állt a szobámban.

- Jó reggelt. Hát te? - kérdeztem.- Szia. Gondoltam átjövök, mert ha nem teszem, lehet tíz körül akár várhatnánk a Parkban is, de nem jönnél...

- Oké-oké. Ott a pont.

- Tudom. Csinos a pulcsid. - dicsért meg, és adott egy "jóreggelt" csókot. Khm...

- Bellám, reggeli!!! - kiabált fel anyu.

- Pillanaaat - ordítottam vissza. - Jössz?

- Hááát.... - kezdte. Igen, a múltkor itt evett valami bolti dolgot, és utána a vécéről írt nekem. Szegény...

- Nyugi, anyu reggelit csinált.

- Mire várunk? - nevetett, és lementünk enni.

Tízkor elindultunk a Parkba, ahol Marci és Bence éppen a  mellett csajozott. Mi ketten elmentünk venni ásványvizet (ötöt mivel nem vagyunk szemetek, és legyen egy tartalékba) és elindultunk vissza. Addigra már a két barátunk a félcső mellett üldögélt.

- Szemetek vagytok, oké? - "köszönt" Marci.

- Nektek is szép napot. - köszönt Alex.

- Ki a szemét? - néztem rájuk.

- Te.

- Merthogy?

- Mert a csajok akik itt voltak, benyelték, hogy deszkázik, is kellettél volna, hogy fedezd. És az előbb azt mondta, hogy nagyon seggfejek vagytok. - mondta röhögve Bence.

- Kösz ember. - nézett rá Marci.

- Én seggfej??? - néztem rá röhögve, és kivettem két flakon ásványvizet. - Szomjas vagy? Nesze, igyál. - dobtam neki az egyiket, és a másikat is. Mind röhögtünk, mire Marci felkelt, megölelt. és egy puszit nyomott a hajamra. Nem azért, mert még mindig szeret (Luca a csaja, na) hanem, mert jó barát. Alex ezt jól tudjaa. Nem verné meg miattam, mert tudja, hogy fontosak nekem.

- Oké. Csak ülünk, vagy deszkázunk is? - kérdezte Bence.

- Deszkára fel! Bár kétlem, hogy sikerül győznötök ellenem. - mondtam.

- Miii?? Ez kihívás? /Bence/

- Ki minek veszi.

Oké. Ez a kihívás dolog bejött, ugyanis nyertem. Ha-ha. Kiállni ellenem? Ha-ha. Otthon leültem a gép elé, és ahogy belépte, betöltődött a skype, és rengetegen írtak rám. Fúú.... akkor lassan offline módba lépek....