32.

Nincs annál jobb, mint a hűvös utcáról belépni a suli területére, azon belül is az osztályunkba.  Letettem a cuccom, lesétáltam a büfébe, és a pizzás-csigámmal elindultam ki az udvarra. Az udvaron s megszokott csapat állt (az osztályunk és néhány végzős srác...) és megindultam feléjük. Luca mosolyogva integetett nekem, és egy pillanatra elengedte Marci kezét és elindult felém.

Colaaa, I love you! <3

- Haliiii, mizus? Mit hoztál? Kapoook? - kérdezgette.

- Hello, semmi és egy picit.

- A pizzásat?

- Egy pici pizzásat. - mondtam, és odamentem Alexhez.

- Hogy tudsz ilyent enni kora reggel? - kérdezte.

- Te hogy nem?

- Jogos. Ezért kapsz egy.... - kezdte, és megcsókolt. Az épület ajtaja kicsapódott, és az osztályunk felé igyekező dirinénit figyeltük.

- Bella és Alexa, szeressétek egymást távolabbról, vagy iskolán kívül - kezdte.

- A nevem A-L-E-X! - betűzte. - Alexa ott jön! - mutatott a rend szerint csinosan felöltözött Alexára.

- Nem érdekel! Luca és Marcell, össze akartok fagyni? Nem akkor engedjétek el egymást! Nett nem alázza a gyengébbeket, és az összes elteszi a telefonját. Világos?

- Nem. El tetszene mondani még egyszer? - mosolygott, vagyis próbált szépen mosolyogni Ádi.

- Hogy mennyire az agyamra mentek.... - mormogta.

- Naa, akkor. A rémálmom az volt, hogy ülök az ágyamon, és egy zombi-vámpír keverék berepül a szobámba átváltozik, és úgy néz ki mint Hella, csak zombiba. - mesélte Ádi.

- Nekem meg, hogy szőrcsomót öklendezek, mer' vérmacska vagyok, és olyan az alakja, mint Ádi fejének. - mondta a b-s Hella, aki Biával és Katával ácsorgott mellettünk.

- Ha-ha-ha. Kacagok.

- Persze. Mert te olyan komoly vagy, mint a vakbélgyulladás, nem Rokon? - röhögte ki Hella az uncsitesóját, akit persze beégetett.

- Néha letagadnálak.

- Az érzés kölcsönös haver.

- Gyertek, csöngettek. - mondta Marci, és megindult az ajtó felé. Fél perc múlva senki sem volt a helyünkön, mind bementünk.

Egy kemény fizika után dupla-angol volt, majd matek, nyelvtan, és tesióra. Wáá, az utolsó tesiórákat mindenki ugyanannyira szereti. Sehogy. Már éppen elindultunk volna Alexxal haza, mert utána Mekibe mentünk volna, amikor visszanéztem, és megkérdeztem a bés lányokat(csak Katát, Hellát és Biát) hogy jönnek-e Mekizni, meg hívtuk a bés Bálintot, Ricsit és Kriszt.

- Hé srácok, van kedvetek Mc Donal's-ozni velünk? - néztem rájuk, akik egy csoportban beszélgettek.

- Persze, miért ne? - kérdezte Krisz.

- Oké, akkor itt hatkor, és együtt indulunk.

- Oké. - nézett fel a vad, narancs színű hajából Hella. - Köszi, majd ott talizunk.

Éppen elindultun haza, amikor Alex kérdőre vonta a viselkedésemet.

- Hát ez?

- Mi ez? - kérdeztem vissza.

- Én is ezt kérdezem. Hogyhogy kedves vagy velünk?

- Egyszerű.  Ők nem olyan sznobok, mint a többi. Hadd szórakozzanak.

- Oké, te tudod - mondta, és egy puszit nyomott az arcomra.