35.

Péntek van, végre. Úgy látszik, a péntekeket az időjárás is szereti (vagy mi...) mert a tegnapi esős, hideg idő után, ma sokkal kedvesebb időjárás lett. Gyorsan elkészültem, és indultam a suliba. Anyu hagyott egy cetlit a hűtőn, amin az állt, hogy "Hívtak a suliból, az utolsó két órád elmarad. Puszi. xx.Anyu" Gyorsan rá is jöttem, hogy az említett két óra az az egyik ofői és a fizika. Yes!.... Kiléptem a kapun, elővettem a telefonom, és úgy döntöttem, hallgatok egy kis zenét odafelé. Aha, nem. Elképesztően édes hangot hallottam meg.

- Szija Bejja - hallottam. Léna Alex húga, aki a múltkor nem volt otthon amikor voltam, így én is nemrég ismertem meg. Ott mosolygott a helyes Bátyja mellett.

- Sziasztok. Kicsilány, hát te mit keresel itt?

- Anujék nincenek otthon, és Ajex bevisz a sujiba. - mosolygott még mindig.

- Alex, mi lesz Péterfyvel?

- Kidumálom, hidd el. - mondta, és amikor odaértem, Léna nyújtotta a kezét, hogy vegyem fel.

- Na gyere te kis törpe. Szereted a cukorkát, ugye?

- Ühüm.

- Majd a suliban veszek neked.

Odaértünk a sulihoz, és az udvaron ülő csapatunk hangos húúú-zásba kezdett. Ilyenkor az egyetlen, az utánozhatatlan Ádi természetesen nem bírja ki megjegyzés nélkül.

- Huhúúú, már itt tart a kapcsolatotok? Egy kisgyerek???

- Kuss, vagy betömöm a pofádat büdös zoknival - röhögött Marci, majd odajöttek hozzánk Lucával. - Szia Léna, kapok pacsit?

- Majsziiiii.

- Na de komolyan. - kezdte újra a kedves Ádám. - Itt tartotok, hogy...... - kezdte, de nem tudta befejezni.

*CSATT *

- Te megütöttél?? - nézett rám, mint akinek emlékezetkiesése van.

- Meg ám.

- Gyertek, induljunk.

- Oké. - felelték mind.

Még az aulában összefutottunk Péterfyvel, aki mondhatom, egyből kiszemelte Lénát.

- Egri és Varga! Mit keres itt egy kisgyerek???

- Igazgató asszony. A szüleim nincsenek otthon, a nagyiék messze vannak, az óvoda szünetel, így muszáj volt elhozzam a kishúgom. Ne tessék haragudni.... - nézett rá aranyosan Alex.

- Ott van Viki is, nem? - súgtam a fülébe.

- Shh.... nem ért rá.

- Ja, oké.

- Kedves Alex! Mára még itt maradhat, de ha még egyszer behozza ide a húgát, mehet vele haza, de nem kell visszajönnie.

- Jó, oké. - mondta Ádi.

- Tessék, Nett?

- Azt mondtam, milyen csinos ma a dirinéni.

- Bella, mióta van.... - kezdte Luca.

- Nincs, dioptria nélküli, és azért mert jól áll.

- Oké.

Szegény Lénának (meg persze nekünk is, de ez alap...) végig kellett szenvednie(ünk) egy egy tesit, egy törit, kémiát és ofőit.. Utána Alex hazavitte a húgát, én meg hazamentem. Apu épp a konyhában, illetve a hűtőben keresett valamit.

- Szia.

- Szervusz kicsim. Volt itt egy torta tegnap. Nem tudod hogy hova tűnt?

- Stell elvitte a koleszba.

- Aha, oké. Mizujs? Mi volt ma az iskolában?

- Alex behozta a húgát, Ádiék egész nap nyúzták a kislányt. délután jön át Alex és filmezünk. Ja, és apu! Ott aludhatok ma Alexéknél?

- Anyád mit mondott?

- Hogy kérdezzelek téged.

- Aha, akkor menj csak nyugodtan. Addig jó, ameddig te alszol ott, és nem Ő itt. Mert addig el kell még beszélgessek vele egy-két dologról.

- Oké apu, a szobában leszek.

Felmentem, megoldottam a leckémet, és úgy döntöttem, amíg Alex jön, megnézek egy Glee részt.Éppen végeztem, megnéztem a tumbim, a twitterem és a fecebookom, amikor megjött Alex. Leszaladtam, és felhívtam, mielőtt még apu "üdvözölné". Volt vagy hét óra, mire elindultunk  hozzájuk.

- Szia anyu, szia apu. Majd jövök.

- Szia Kicsim, legyél jó.

- Oké, páá.

"Kérlek, mikor nem vagyok jó" gondoltam magamban, de rá hagytam.