40.

 Which year?

Elkezdeni elölről

Forgolódva ébredtem fel. Az egész csak egy álom lett volna? De hát olyan valós volt. Az osztályom, a történések, helyszínek, a suli, egyszóval minden. Kikászálódtam az ágyamból, beleugrottam a mamuszomba és lerohantam anyuhoz. Megleptem fürgeségemmel, ugyanis amikor felkelek, jobban hasonlítok egy nyugdíjasra, mint most egy olimpikonra. Jó, attól mondjuk távol állok, de akkor is.

- Jó reggelt, Kicsim. Miújság?
- Anyu, mondd csak, hányadika van?

- 18-a van. Miért? Megkeveredtél a napokkal?

- Május tizennyolcadika?

- Nem, augusztus tizennyolc.

- Kétezer-tizennégyben? – Oké, ledöbbentem, de ennyire el lennék tájolva? Kiesett a nyaram…

- Bella, szerelmes vagy, hogy így megkeveredtél, vagy csak húzod az agyam, és hülyét játszol? Egy évvel el vagy csúszva.  – Anyu dühös volt, jogosan. Nem tudtam, mi történt az elmúlt időben, így muszáj volt kérdezzem mindenről.
- Hűha. Ne haragudj, csak volt egy hosszú és érdekes álmom az osztályommal, és a fiúkkal, és veletek, és olyan volt, mintha egy egész évet éltem volna már itt. Mi történt, hogy ennyit aludtam?

- Meséljek el mindent, hogy eszedbe jusson? – ült ki a mosoly anyu arcára.

- Tudod mit, felmegyek, veszek egy frissítő fürdőt, és mindent elmesélek.

Így is lett. Miután végeztem, ígéretemet betartva lementem anyához, aki a nappaliban várta a mesémet. Így hát töviről-hegyire mindent elmeséltem neki. Volt, hol nevetett, volt, hol elég komoly volt. Persze mindent nem mondtam el, mert annyira nem akartam részletes lenni, hogy meg is bánjam.

Anya jó szülőként csendesen végighallgatott, ám néha nem bírta poénok nélkül hagyni. De végül mindent megértett.

- Egyet árulj el nekem - szólt, mire én bólintottam, jelezve, hogy ne kíméljen. - Nos Alex meg Marci... Melyikük csókolt jobban?

- Anya! - néztem rá csúnyán. Védekezően maga elé tartotta a kezét, és jót nevetett a reakciómon.

- Szerencsére van még időd ezt megtudni. - Rám kacsintott. Anya és az ő vicces kis énje. 

- Roppant jó.

- Az, az. Na indulj, csomagolj össze az utazódba. Tudod - mutatott a naptárra -, holnap gólyatábor.

Hát így vagyunk. Az egész egy álom volt. De még milyen álom! Jó lesz, ha már holnap lesz. Várom már az egészet. Talán jobban, mint kellene.

Ház akkor kezdhetem elölről.