4.

szeptember 6.,péntek

Rémes nap.... de nekem volt igazam! Akkor még az elején. Reggel a szokásos, Napsugaram hisztis, és anyu helyében lennék akkor nem csinálna ilyent..... blablabla.

 Reggel  Marci a ház előtt vár... megint. Beszélgettünk.
- Bell, lehet egy kérdésem?
- Mármint még egy? - mosolyogtam. - Igen.

- Van  valami jelentősége annak, hogy tegnap a Petivel voltál?

- Tessék?
- Jól hallottad! Na?

- Semmi, mivel hétfőn nem volt, elkérte a házit, és a parkban írta le - mondtam kissé idegesen.

- Aha, persze.
- Na jó, ne szórakozz, oké? - vágtam rá.

- Én szórakozom? Miközben a barátom vár rám skype-on???

- Na jó, most lett elegem! - és besiettem a suliba. Luca alíg ért utól, de már megkérdezte mi a baj.  - Kérdezd meg a Marcitól. Miért féltékeny egy olyan srácra akit alig ismerek/ismer.

 Az órák hamar teltek, meg sem szólaltam, szünetben Lucával az udvaron ücsörögtünk, és Marcihoz hozzá sem szóltam. Én vagyok a gyerekes? Chhh.... még mit nem! Szegény Peti csak beteg volt.....

Hazafelé szinte rohantam, semmivel sem törődve, majd bezárkóztam a szobámba és vacsi, zuhany és ennyi volt amíg kimozdultam. Akkor szomorúság online van, majd ha valaki beismeri az igazam, akkor offline módban lesz. Addig durci.