szeptember 3., Kedd
Lucáék megkérdezték, hogy bemegyek-e velük az osztályba, ami tulajdonképpen költői kérdés lehetett, mert amikor azt mondtam, hogy megvárom Marcit, pofon vágott.
- Áú, ezt miért kaptam??? - kérdeztem döbbenten.
- Szerinted Marci mit szólna, ha miatta lógnál óráról? - kérdezte.
Igaz, igaz..... és akkor vettem észre valamit. Lucán kívül csak Ádám maradt itt velem. Ez de érdekes.
Első óránk biosz volt, amiről Marci lemaradt, és csak szünetben jött be.
- Na, mi történt? - kérdeztem.
- 4 hónapig, péntekente itt kell maradnom táncon. - mondta, de azt láttam, nincs elkeseredve.
- Köszönöm. - mondtam, mikor csak ketten maradtunk.
- Mit? Ha nincs Alexa, meg a hisztije, akkor nem tudod meg hogy tetszel, és nem járhatunk egy szakkörre. - mosolygott. És igaza volt, erre nem is gondoltam, én IQ bajnok....
- Akkor szívesen.- és erre már mindketten elmosolyodtunk.
- Te, mit tudsz Ádiről meg Lucárol? Olyan furcsák.... - kérdeztem.
- Rövidített vagy bővített verzióban mondjam? - kérdezte.
- Jó lesz a rövid. - miért ne? Egyszerűen klassz. :)
- Na, szóval..... - kezdte - ...Egy egy hétvégén Luca átment Ádi nővéréhez (szomszédok = barátnők)
és Nelli nem volt otthon. Beszélgettek Ádival, és kiderült hogy szeretik egymást..... és most együtt vannak.
- De arik! - mondtam. - És te tegnap óta szerelmes vagy belém? - kérdeztem furcsán.
- Nem, nem. Emlékszel amikor ideköltöztetek a nyári szünet elején?
- Igen - tisztán emlékeztem. Júni. 25, rohadt meleg, és ugyebár ki ne örülne ilyenkor egy farmersortos lánynak....?
- Aznap még anyud átjött, bemutatkozott, megkérdezte tőlem, hogy hány éves vagyok, hova megyek suliba Stb... amikor kimondtam hogy a Tánc-suliba akkor elkezdett mesélni, hogy de jó akkor egy osztályba járok majd veled. - sorolta.
- Akkor már értem, hogy miért ültél mellém Ádiék helyett...
- Azért, mert reméltem nem Áron fog melléd ülni! - jelentette ki.
- Csak nem féltesz tőle? - mosolyogtam.
- De, féltelek, mert ő.... ő olyan nagy dumás helyes gyerek, akiért mindenki odavan, nézd meg Kittiéket.... -hadarta.
- Hé, nekem nem ő tetszik, és remélem tudod! *cupp* - adtam neki egy puszit.
Az óráknak hamar vége lett, hazafelé Lucáékkal mentem, és utána külön, mert másfelé laknak. Hazafelé sokat beszélgettünk Marcival, és még a házunk előtt is vagy 15percet, és megjött Stell.
- Helloka. - köszönt.
- Szia - mondtuk egyszerre.
- Ha befejeztétek a beszélgetést, akkor akár be is jöhettek. Ja, és Marci, csók a bátyádnak! - mosolygott.
Ezen mind ketten meglepődtünk, végül rá hagytuk.
Vacsi után még skype-oltam Lucával és Marcival (na, persze külön) és sok mindent megtudtam Lucáról és Ádiról. Olyan arik! Na, és összevesztem a taknyos húgommal (3 évvel kisebb, az igen is taknyos!) és Stell is nekem adott igazat..... (muhahaa)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése