2013. november 14., csütörtök

4.

szeptember 6.,péntek

Rémes nap.... de nekem volt igazam! Akkor még az elején. Reggel a szokásos, Napsugaram hisztis, és anyu helyében lennék akkor nem csinálna ilyent..... blablabla.
 Reggel  Marci a ház előtt vár... megint. Beszélgettünk.
- Bell, lehet egy kérdésem?
- Mármint még egy? - mosolyogtam. - Igen.
- Van  valami jelentősége annak, hogy tegnap a Petivel voltál?
- Tessék?
- Jól hallottad! Na?
- Semmi, mivel hétfőn nem volt, elkérte a házit, és a parkban írta le - mondtam kissé idegesen.
- Aha, persze.
- Na jó, ne szórakozz, oké? - vágtam rá.
- Én szórakozom? Miközben a barátom vár rám skype-on???
- Na jó, most lett elegem! - és besiettem a suliba. Luca alíg ért utól, de már megkérdezte mi a baj.  - Kérdezd meg a Marcitól. Miért féltékeny egy olyan srácra akit alig ismerek/ismer.
 Az órák hamar teltek, meg sem szólaltam, szünetben Lucával az udvaron ücsörögtünk, és Marcihoz hozzá sem szóltam. Én vagyok a gyerekes? Chhh.... még mit nem! Szegény Peti csak beteg volt.....
Hazafelé szinte rohantam, semmivel sem törődve, majd bezárkóztam a szobámba és vacsi, zuhany és ennyi volt amíg kimozdultam. Akkor szomorúság online van, majd ha valaki beismeri az igazam, akkor offline módban lesz. Addig durci.

2013. november 9., szombat

3/2

szeptember 3., Kedd

Lucáék megkérdezték, hogy bemegyek-e velük az osztályba, ami tulajdonképpen költői kérdés lehetett, mert amikor azt mondtam, hogy megvárom Marcit, pofon vágott.
 - Áú, ezt miért kaptam??? - kérdeztem döbbenten.
 - Szerinted Marci mit szólna, ha miatta lógnál óráról? - kérdezte.
Igaz, igaz..... és akkor vettem észre valamit. Lucán kívül csak Ádám maradt itt velem. Ez de érdekes.
Első óránk biosz volt, amiről Marci lemaradt, és csak szünetben jött be.
 - Na, mi történt? - kérdeztem.
 -  4 hónapig, péntekente itt kell maradnom táncon. - mondta, de azt láttam, nincs elkeseredve.
 - Köszönöm. - mondtam, mikor csak ketten maradtunk.
 - Mit? Ha nincs Alexa, meg a hisztije, akkor nem tudod meg hogy tetszel, és nem járhatunk egy szakkörre. - mosolygott. És igaza volt, erre nem is gondoltam, én IQ bajnok....
 - Akkor szívesen.- és erre már mindketten elmosolyodtunk.
 - Te, mit tudsz Ádiről meg Lucárol? Olyan furcsák.... - kérdeztem.
 - Rövidített vagy bővített verzióban mondjam? - kérdezte.
 - Jó lesz a rövid. - miért ne? Egyszerűen klassz. :)
 - Na, szóval..... - kezdte -  ...Egy egy hétvégén Luca átment Ádi nővéréhez (szomszédok = barátnők)
és Nelli nem volt otthon. Beszélgettek Ádival, és kiderült hogy szeretik egymást..... és most együtt vannak.
 - De arik! - mondtam. - És te tegnap óta szerelmes vagy belém? - kérdeztem furcsán.
 - Nem, nem. Emlékszel amikor ideköltöztetek a nyári szünet elején?
 - Igen - tisztán emlékeztem. Júni. 25, rohadt meleg, és ugyebár ki ne örülne ilyenkor egy farmersortos lánynak....?
 - Aznap még anyud átjött, bemutatkozott, megkérdezte tőlem, hogy hány éves vagyok, hova megyek suliba Stb... amikor kimondtam hogy a Tánc-suliba akkor elkezdett mesélni, hogy de jó akkor egy osztályba járok majd veled. - sorolta.
 - Akkor már értem, hogy miért ültél mellém Ádiék helyett...
 - Azért, mert reméltem nem Áron fog melléd ülni! - jelentette ki.
 - Csak nem féltesz tőle? - mosolyogtam.
 - De, féltelek, mert ő.... ő olyan nagy dumás helyes gyerek, akiért mindenki odavan, nézd meg Kittiéket.... -hadarta.
- Hé, nekem nem ő tetszik, és remélem tudod! *cupp* - adtam neki egy puszit.
Az óráknak hamar vége lett, hazafelé Lucáékkal mentem, és utána külön, mert másfelé laknak. Hazafelé sokat beszélgettünk Marcival, és még a házunk előtt is vagy 15percet, és megjött Stell.
 - Helloka. - köszönt.
 - Szia - mondtuk egyszerre.
 - Ha befejeztétek a beszélgetést, akkor akár be is jöhettek. Ja, és Marci, csók a bátyádnak! - mosolygott.
Ezen mind ketten meglepődtünk, végül rá hagytuk.
Vacsi után még skype-oltam Lucával és Marcival (na, persze külön) és sok mindent megtudtam Lucáról és Ádiról. Olyan arik! Na, és összevesztem a taknyos húgommal (3 évvel kisebb, az igen is taknyos!) és Stell is nekem adott igazat..... (muhahaa)

2013. november 5., kedd

3/1

szeptember 3., Kedd

Este későn aludtam el, mert sokat beszélgettem Marcival meg Lucával. Pinkes - feketés hangulatom volt, amihez a hajamnak is köze volt. (muhahaa...) Lementem a konyhába és összefutottam a hugicámmal.
 - Hát te nem...... hééé az az én nyakláncom. Azonnal add vissza! Hetek óta keresem!!!
 - Adja a franc! Találtam, enyém! - mondtam, mire majdnem felpofoztam.
 - Anyuuuu! Napsi megint lopkod tőlem! - ordítottam, amire talán Stella is felébredt.
 - Tévedés, találtam! - védte magát.
 Igazam volt. Stell tényleg felébredt. És anyu helyett anyu volt.
 - Mi probléma? - kérdezte.
 - Napsi ellopta a nyakláncom, majd megint elkezdte hogy "találta".... hol a szobámba? Azért ilyen hülye nem vagyok!
 - Napsi, add vissza a láncot, te meg, Bell siess, mert Marci már vár.
 - Persze, adjam vissza a láncot ő meg fiúkkal sétálgat?! Hah.... nem ér! - borult ki teljesen.
Hogy is van.... Oh Happy Day, Napsugaramnak küldeném....
- Hihihi.... - jött ki belőlem.
Kiléptem a kapun és tényleg ott várt Marci.
 - Szia! - nézett rám.
 - Szia! mondtam. - Hogyhogy nem Ádámékkal mész?
 - Ádit és Áront általánosból ismerem, Ádinak túl unalmasak a viccei, Áron meg folyton a telóján lóg. És különben is, valakinek vigyázni kell rád, hogy meg ne fulladj. - mondta, és megajándékozott egy szemtelen mosollyal.  Odaértünk a sulihoz a többiek furcsán néztek ránk, és egyszer csak Luca  ugrott a nyakamba, olyan üdvözlésképpen. Bementünk a suliba, de még az aulában elkapott engem Alexa.
 - Jobban teszed, ha leszállsz Marciről, mert Ő az enyém!!!
 - És ha nem száll le? - szólt valaki mögöttünk. Marci volt az, aki közben utánam jött, mert mondani akart valamit...
 - Mit csinálsz? Megvered? És különben is, mi az, hogy én a tiéd vagyok? Mi vagyok, egy darab süti???
 - Én nem.... - hebegett Alexa.
 - Te nem? Mit nem? - kiabált vele Marci.  - És mit szólsz ha én megcsókolom?
És akkor olyan  dolog történt, amit alig tudtam felfogni. Marci megfordult, közelebb lépett, megfogta az arcom, és nem tudom én hajoltam-e közelebb, vagy Ő, De MEGCSÓKOLT!!
Úristen.....
Akkor már csak annyit hallottunk, hogy Alexa üvöltve rohan fel a lépcsőn.
 - Vass Marcell, az igazgatói irodába, most!! - szólt Péterfy igazgató helyettes asszony.

2013. november 4., hétfő

2.



Ahogy felkeltem, szóltam anyunak, hogy várjon meg, mert a szomszéd iskolában tanít, és odafelé elvisz a suliba. Vagy háromszor mentem le anyuhoz, és fel a szobámba, mire anyu megállított.
 - Halló, hacsak nem egy divatbemutató kért fel modellnek, és elfelejtettél próbálni, légy oly szíves és dönts el végre, hogy miben jelensz meg!
 - De anyuu, nem akarok hülyén kinézni! - folytattam a vitám ami megegyezett a lehetetlennel.
 - Akkor ajánlom, hogy siess, vagy mehetsz gyalog.
Erről annyit. Felöltöztem, feltettem a szolíd sminkem (halvány szemfesték, szájfény, szemspirál), felhúztam a pink Converse-emet és elindultam a kocsihoz. Útközben rádíót hallgattam és éppen Pink szólt a rádióban az Are We All We Are,én meg dúdolgatni keztem.
 Odaértünk és a suli előtt 3 fiú állt, minhárom az osztálytársam, amit nem is bánok mert viccesek.
 - Te, Punkie, nem jössz ide dumálni? - szólt nekem az egyik, azt hiszem, Ádám a neve.
 - Ja, hozzám szóltál? Azt hittem a hasadat becézgeted. - néztem körül, majd tettem megjegyzést rá.
 - Ne haragudj rá, kicsit alváshiánya van. Herczeg Áron - mutatkozott ne a fiú, majd megcsörrent az Iphone-ja és arrébbsétált.
A harmadik fiú, Bence, csak összeröhögött Ádámmal.
Beléptem az osztályba, és leültem a harmadik padsorba.  Egy lány mellé ültem és megtudtam hogy 14-en, 5-en lányok.
 - Szia! Tóth Luca, téged hogy hívnak? - mutatkozott be a kelleténél gyorsabban.
 - Varga Bella. Mi az első óránk?
 - Balett. Átmegyünk a táncterembe.
 - Óh, köszi!
Bejött miss "mindenkinéljobbvagyok" királynő, azaz Aba Alexandra. Elsuhant mellettem, olyan parfümfelhővel, hogy kaparni kezdett a torkom.  És akkor.... akkor jött be a legcukibb fiú, Vass Marci (alias Marcell, de a Marci aranyosabb :) Mé mindíg köhögtem erre odajött, és mgkérdezte, hogy jól vagyok-e?
 - Persze, köszi jól vagyok - de éreztem, Alexa tekintete lyukat éget a hátamba. Persze, mert ő helyes, menő, és Alexa azt hisz, csakis az övé.  Mivel egy oldalam szabad volt Marci odaült mellém. Időközben megérkezett  Kitti és Betti, Ádám, Áron, Bence, Alex, Roli, Dani, és Dávid. Az órák klasszul teltek, és hamar hazamentünk. A balett volt a legkúlabb, és a fiúk fogadásból rózsaszín tütübe táncikáltak. Hopp. És egy kép Face-re :)
Hazaérve, muszáj volt mesélnem anyuéknak vacsi közben :
Milyen napod volt?
Olyan, mint egy első nap valahol. (válasz)
Állati jó, nem volt még ilyen jó társaságom, na és a tütü, sírtam a röhögéstől! :) (ezt gondoltam, viszont anyuék nem értékelték volna, max. Napsiék )
Befejeztem a vacsit, leültem a laptop elé, és hopp... 13 barátjelölés. Sejtettem, hogy ki az az egy.... Beszélgettem Lucával, Marcival(!!!) és megérdezte, hogy megvárjon-e, mert két házzal arrébb lakik, úgyhogy anyuék meg is kedvelték, + kellett vigyek olyan "jó szomszédok vagyunk, nesze, itt egy kis süti". 

2013. november 3., vasárnap

1.


Holnap már suli. Izgulok, végülis ez lesz az első napom.... 9.-ben. Stella azt mondta hogy ha nem nézek ki hülyén, vagy nem csinálok olyant, amit mindenki megjegyez akkor semmi gond nem lesz.... persze mondja ezt az aki mindíg tökéletes.  Remek barátja van, csinos, és szuper ruhái vannak. Reggel Napsikám drága hangjára ébredtem, amint anyunak kiabál hogy hol van az új ruhája.
- Napsugaram, halkabban nem lehetne? - kérdeztem én, mire kiviharzott a szobából és anyut kérdezgette.
Anyu az emeletről ordított hogy kész az ebéd. Ja, nem említettem 11 : 58 volt amikor felkelem?
A délunánt szétparáztam a holnap miatt, a tanácsadóm (alias Stella ) lelépett, így egyedül maradtam. Ennyit a mai napról.

Bemutatkozás

Bemutatkozás :

Varga Bella:
A nevem Varga Bella, de a barátaim Bell-nek is hívnak. 15 éves vagyok, és kilencediket kezdem ebben az évben. A szüleimmel és két testvéremmel élek, a nővérem Stella, aki 17 éves és a húgom, Napsi (alias Napsugár) aki 12 éves. Stella, mint a személyes tanácsadóm, tanácsokkal lát el, bizonytalanságom miatt.Anyum Kocsis Virág táncoktató, apum Varga Richárd építész.

Szőke hajam van pink és fekete melír csíkokkal. Kék szemem van, és kis korom óta arról álmodok hogy anyu mellett én is sikeres táncos legyek, ezért is jelentkeztem táncsuliba.